Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében
szolgáltatja az a körülmény, hogy Bauibinóinak fejtípusa rendkívül közel áll Lorenzetti Jézus-gyermekeihez, azoknak - azt lehet mondani - - egyenes tipológiai leszármazottjai. (V. ö. : Madonnaképek Vico 1' Abate ; Siena, Seminario; Englewood, Platt-gyüjt. ; oltár Massa Marittimában.) Sokkal kevésbbé világos a Pazzi-Madonna kompozíciójának eredete. A motívum Donatello korában a firenzei festészetben is elterjedt volt, sőt Ghiberti budapesti szobrában új, egyéni, plasztikai feldolgozását adta. Az ösztönadó mintakép megtalálása annál nehezebb, mivel Donatello nemcsak tartalmilag adott új értelmezést a motívumnak, hanem formailag is azáltal, hogy az anyát és gyermekét teljes profilban fordítja egymásnak. Csak ha a gyermek fejtípusát tekintjük, mely Queréia megnyúlt koponyájú Bambinóira emlékeztet és különben is teljesen egyedül áll Donatello oeuvrejében, akkor utalhatunk némi valószínűséggel Onerciára, mint öszlönadó forrásra. Ez a kapcsolat maga után vonná a Pazzi Madonna datálásának megváltoztatását is, ugyanis az 1420-as évekről a 30-as évekre kellene azt áttennünk, abba a korba, mikor a S. Pietro tabernaculuma és a Kulcsátadás reliefje készült, melyekhez a reliefstílus szempontjából is közeláll. Ezek a fejtegetések tipológiai természetűek lévén, nem érintik sem a művek esztétikai rangsorolását, sem — magától értetődően — a nagy művészek önállóságát, egymás fölé vagy alá rendelését. A quattrocento mindhárom vezető mestere a régi trecento motívum feldolgozásában egyéniségének legbensőbb, legjellemzőbb oldaláról nyilatkozik meg és ezért mindegyik alkotás újat jelent úgy formai megoldásban, mint a lelki kimélyítésben. Ghiberti Madonnájában szelíd érzelmesség tükröződik, Ouerciáét kétségbeesett szenvedély járja át, míg Donafellóéban a mélységes lálnoki komolyság ölt lestol. Ugyanannak a motívumnak ez a három eltérő pszichológiai értelmezési; mindennél jobban világítja meg e három művészegyéniség lélekalkati különbségeit. VII. Mint Benedetto da Maiano követőjének a műve (7*2. sz.) szerepel a Múzeum gyűjteményében egy színes mázú terrakottaszobor (50. ábra), amelyet azonban a kiváló márványszobrászhoz csak nagyon távoli stílusösszefüggések fűznek. Nem önálló munka, hanem tipikus kompilációja a Robbia-műhelynek. A felső rész a 50. ábra. Giovanni delta Robbia: Madonna. Budapest', Szépművészeti Múzeum.
