Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Pigler Andor: Giovanni Battista Pittoni Szent Erzsébet-vázlata

kezlot 1 A barokk művészet pompaszeretetéből, nagy és mozgalmas tömegekel, erős ellentéteket, kereső szelleméből szükségképen következett, hogy ebben a korban főleg az első jelenet volt népszerű. A királyleány — akit éppen a XVII. és XVIII. században levédésből gyakran neveznek magyar királynénak — kíséretével együtt pompázó öltözetekben jön a szegények és betegek tömegébe, s ez a nagy tartalmi kontraszt a festők számára egyúttal különösen változatos forma- és színgazdagság megjelenítésére nyújtott alkalmat. Ezt a mozzanatot választolta a derűs, ünnepi hangulatokért, színpompás jelenetekért rajongó Pittoni és nem sokkal utána egyik tanítványa, Franz Sebald Unterberger is, az utóbbi a brunieoi (bruneeki) kórháztemplom egyik mellékollárképén.'

2 Éppen a tárgynak ez a nagy népszerűsége és elterjedtsége azonban rendkívül megnehezíti annak a kérdésnek eldöntését, vájjon Pittoni kompozíciója milyen alkalomból, kinek a megbízásából és milyen rendelteléssel készült? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a budapesti kép esetében vázlattal van dolgunk, mégpedig az egésznek gondos befejezettsége után ítélve olyan vázlattal, amilyeneket a művészek megbízóiknak bemutallak, s amelyek alapján szoktak azután létrejönni a kivitelre vonatkozó szerződések. A fentebb ismertetett másolatok nagy számából arra lehet következtetni, hogy ilyen kivitelre ez esetben csakugyan sor került, s az így keletkezett oltárképnek a maga korában különösen népszerűnek kellett lennie. Sajnos, ez ideig egyetlen adat sincs arra vonatkozólag, hol létezett ez a kivitel, elpusztult-e esetleg, vagy pedig lappang-e még valahol? Mindazonáltal egy feltevés nem látszik túlságosan kockázatosnak. Ismeretes körülmény, hogy a 111. Károly rendeletére emelt bécsi Károly-templom mellékoltárai közül hármat olasz festők, Sebastiano Ricci, Giovanni Antonio Pellegrini és az osztrák barokkművészet körébe sorozható Martin Allomonte díszítettek oltárképekkel. Müveik a harmincas évek első felében keletkeztek — az 1731-ben elhalt Sebastiano Riccinek éppen a Károly-templom számára feslett Assuntája volt utolsó nagyszabású alkotása/' — s valamennyi kép 1737-ben helyén függött, mert ekkor történt meg a mellékoltárok felszentelése.'' Egy negyedik, hatalmas mellékoltárkép, mely Daniel Gran műve és csak 1736— 37-ben készült el,

5 ugyanazt a jelenetet, Szent Erzsébet alamizsnaoszlását, ábrázolja, mint Pittoninak itt szóbanforgó kompozíciója. Könnyen elképzelhető tehát, hogy ennek az oltárképnek elkészítésére eredetileg Pittoni kapott megbízást, hisz két velencei kortársa, llicci és Pellegrini is szerepelt az ollárképfestők között, — s csak valamilyen ismeretlen körülmény hiúsította meg, hogy kompozíciójának nagyméretű kivitele helyet foglaljon a Károly templom egyik mellékoltárán. E valószínűséget több körülmény szintén megerősíteni látszik. Először: lentebb pusztán stílusanalógiák alapján arra az eredményre jutóttunk, hogy Pittoni budapesti 1 Pl. Sebastiano Conca Madonna-képén aluccai S. Francesco jobboldali második oltárán. 2 Kunibert Ziinmeter : Michelangelo und Franz Sebald Unterberger. Innsbruck 1902. S. 52 f. a Joachim v. Deráchaii : Sebastiano Ricci. Heidelberg 1922. S. 138 f. * Albert Ilg : Die Fischer von Erlach. I. Wien 1895. S. 654. 5 Hanó Tietze cikke : Thieme-Becker, Allg. Lexikon der Bildenden Künstler. Bd. XIV. 192L S, 499,