Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Pigler Andor: Giovanni Battista Pittoni Szent Erzsébet-vázlata

tehát a kompozíció egyéb példányai vagy mesternév nélkül, vagy téves attribuciókkal maradtak korunkra, addig a budapesti képpel kapcsolatban, úgylátszik, a tradíció is fenntartotta Pittoni szerzőségének emlékét. Hogy a művész e képén a magyar szent életéből vett jelenetet ábrázolt, nem meglepő körülmény. A középkor és a renaissance művészete után 1 XVII. és XVIII. századi olasz, spanyol és német festők is egyaránt gyakran választották témául Szent Erzsébet legendájának egy-egy mozzanatát. Hol mint fejedelmi nőt jelenítik meg, amint a szegényeknek alamizsnát oszt,

2 vagy ápolja a betegeket és elhagyottakat,

3 hol mint ferencrendi apácát állítják elénk, amint ölében tartja legfenségesebb csodájának emlékeit, a szeretet rózsáit, s királyi származására legfeljebb a lábainál fekvő korona emlé1 Le Comte de Moniale nibert : Sainte Elisabeth de Hongrie. II

e éd. Tours 1880. — Friedrich Schmoll: Die Heilige Elisabeth in der Bildenden Kunst des 13. bis 16. Jbts. Marburg i. II. 1918. Karl Kunâtle : Ikonographie der Heiligen. Freiburg i. B. 1926. S. 198 ff, — Tarczai György: Az Árpádház szentjei. Budapest, 1930. 97 kk. old. 2 A sok beívelt csak egyetlen példát említünk, mely azonban Pittoni művével különösen szoros ikonográfiái egyezést mutat : Marten Pepijn antwerpeni festő (1575—1643) képét, mely az antwerpeni Szent Erzsébet-kórház számára készült Szent Erzsébet-triptichonnal együtt az ottani múzeumba került (686. sz.) Bepr. : Montalembert ; id m. Pl. XVII. :î Pl. Murillo képe a madridi Pradóhan és Girolamo Muziano képe után készült metszet Nicolas Beatrizettől (Bartsch XV. p. 255. n. 31). 3. ábra. Giovanni Battista Pittoni után : Szent Erzsébet. Graz, gróf Atteins Ferdinánd gyűjteménye.