Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

C8. ábra. A. Bartsch Guercino után : Amor. mozdulata tehát mindenképen indokolt. Múzeumunk rajzán azonban, az égő nyilak helyén - azaz raj luk — még egy Ámor fekszik ; hogy ez honnan került ide, nem tudom. Ilyenmódon azonban teljesen értelmetlenné válik az előbbi Ámor mozdulata s nem lehet elképzelni, hogy mi köti le annyira. Látni való, hogy ebben a rajzban is ugyanaz az értelmetlenség párosul a vonalaknak ugyanavval a brutalitásával, mint az előbb bemutatott tájképeken (68. 69. ábra). Ugyancsak hamisítvány, jobban mondva u. n. pasticcio Múzeumunknak egy másik Guercino-rajza (1 OHUS), mely Salomet ábrázolja Keresztelő Szent János fejével (71. ábra). A rajz sokkal finomabb, mint az előbbiek s a 18. század második felének édeskés, lágy modorában készült, valószínűleg valamely angol művész kezétől, s nyilvánvalóan a Louvre Guercino festménye nyomán (70. ábra), a hóhér alakjának elhagyásával. Keresztelő szent János feje megfordult a tálon, mert a képen a hóhér tartotta maga felé, most Salome felé fordult. Egyébként még a háttér börtönajtaja is jelezve van a rajzon, melynek alulsó, a tál alatt levő zára a rajzon asztallá változott. E huszonhat rajz eléggé bizonyítja a Guercino-rajzok nagy keletjét a 18. században s azoknak a hamisítványoknak és utánzatoknak óriási tömegét, melyek neve alatt forgalomba kerültek. A római Szent Péter templom keresztelő kápolnájának díszítésére készült a 17. század végén s a 18. század elején három nagy festmény, melyeket utóbb, mint annyi más képet, mozaikkópiákkal helyettesítet lek, míg az eredeti festményeket más templomokban helyezték el. Az egyiket, Jézus keresztelését Carlo Maratta (1625—1713) festette 1699-ben. Az ő képe utóbb a római S. Maria degli H9. ábra. XVIII. századi hamisító : Két Ámor. Budapest, Szépművészeti Múzeum.