Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben
Angeli templomba került. A másodikon szenl Péter van ábrázolva, amint a Career Mamertinusban fogházőreit, szent Processust és szent Martinianust a csodás módon fakadt forrás vizével megkereszteli (73. ábra). A festménnyel Giuóeppe Paóáeri (1654 —1714), Maratta tanítványa, 1714-ben készült el. A harmadik oltárkép ugyancsak szent Pétert ábrázolja, amint Cornelius cenluriót kereszteli meg. Ezt Andrea Ercole Procaccini (1671 —1734), ki ugyancsak Maratta tanítványa volt, festette 1711-ben (75. ábra). Az utóbbi két festmény, miután eredeti helyén mozaikkópiával pótoltatott, az urbinoi S. Francesco templomba került s még ma is e templom díszei közé tartozik. E két festmény biszlervázlata az Esterbázy-gyüjteményből Múzeumunkba származott (E. 11. 4. és E. 11. 3), mindkettő Carlo Maratta műveként s mind máig e néven szerepeltek (72. és 74. ábra). De noha a legrégibb és csaknem egykorú források és azóta e művek minden leírása a két festményt más-más művésznek tulajdonítja, az egyiket Passerinak, a másikat pedig Procaccininak, 1 — s noha a két kép egymástól valóban különböző festési modort mutat, azt látjuk, hogy két rajzunk félreérthetetlenül egy kéz munkája. Ezek után kézenfekvő lenne megállapítanunk, hogy a rajzok ugyanegy kéz másolatai különböző mesterektől származó két festmény után. Ezt a feltevést azonban a rajzok szépségén kívül kizárja az a körülmény, hogy a festmények és rajzok között lényegbevágó elterések vannak. Procaccini képénél kevés az eltérés, csak szent Péter lejtartása más s ennél is úgy érezzük, hogy ez éppen nem javított a kompozíción. Szent Péter merev szembefordulása megzavarja az eredeti vázlat lágy harmóniáját. Passed képén ellenben igen sok a változtatás. A középső alak nem áll, hanem térdel, ami által a középső csoport nyugodtabb lett s még inkább azzá lett annak következtében, hogy az ablak a középről átkerült a baloldalra. A kompozíció egységesebb és tisztább lett s Péter kezében a magasra emelt csésze szinte ünnepélyesen hat. Változtak az oldalalakok is. s az eredeti kompozíció zsúfoltsága helyébe egyszerűség lépett. Viszont sokat vesztett élénkségéből és érdekességéből. Ily módon idegen kéz másolatairól szó sem lehet. Mivel azonban Procaccini képének rajzbeli keménysége, az árnyék és fcnyelosztás hangos volta, sőt a kép középtengelyébe koncentrált jellegzetes kompozíció is egyezik a két rajzéval, nem képzelhetünk egyebei, mint hogy a tervezetek Procaccinitól származnak, ki saját vázlata nyomán 1711-ben elkészítette az egyik festményt. Utóbb, talán egyéb megrendelések közbejötte miatt, a másik képet nem tudta befejezni s ál adta a megbízást Passerinek, ki három évvel később, 1714-ben, az eredeti tervnek saját egyénisége 1 E. G. B. Gizzi : Brève deserizione della Basilica Vatican a. Roma. 1721, 38. 1. — R. Sindone : Altarium et reliquiarum sacrosanclao Basilicae Vaticanae stb. Borna. 1744, 114. 1. — G. P. Chattard : Nuove descriziono del Vaticano o sia della sacrosaneta Basilica di S. Pietro. Borna. 17G2, I. 12 r >, 126. 1. Cancellieri: Deserizione della Basilica Vaticana. Borna. 1788, 75. 1. — E. Piátoleói: 11 Vaticano descritto cd illustrato. Borna. 1829, I. 263. 1. LXX. tábla és 264. 1. LXXI. tábla. — E. Calzini : Urbino e i suoi monumenti. Bocca S. Casciano. 1897, 73. 1. Procaccini képének tárgyát így adja meg : Szent Péter Konstantin császárt meggyógyítja a bélpoklosságtól. — H. Voáá : Geschichte der italienischen Barockmalcrci. Berlin. 1924, 607. 1. csak Passeri képét említi.
