Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Ybl Ervin: Francesco di Giorgio ismeretlen bronzszobrocskája

egy időben Bertoldónak tulajdonították,

1 bár festői előadásuk, mint mondottuk, ellenkezik az utóbbi mester klasszicizálóbb, a formákat tisztán hangsúlyozó stílusával. Bode

2 a reliefeket Donatello páduai oltárdomborművcivel és a firenzei székesegyház sekrestyekapuja számára készült, a Museo Nazionaleban lévő, de joggal kétségbe vont mintáival hasonlítja össze, azonban szorosabb a rokonság Francesco reliefjei és Donatello, valamint Bertoldo későbbi alkotásai között. Nem is csodálkozhatni ezen, mert az öreg Donatello éppen akkor dolgozott Sienában, midőn az iljú Francesco legelevenebben szívta magába benyomásait. A nagy mester sienai Keresztelő Szent János-szobrán kívül Francesco bizonyára látta 7. ábra. Francesco di Giorgio : Discordia. London, Victoria and Albert-Museum. Donatellonak a székesegyház bronz-ajtai számára készült, elpusztult mintáit is. A velencei és a perugiai reliefen igen sok olyan motívummal találkozunk, amelyek már a firenzei S. Lorenzo szószékeinek egyes reliefjein és az ottani Museo Nazionale Keteáztrefeázítéáén is megjelentek. Franccscónak nagyon meg kellett figyelnie a S. Lorenzo szószékeinek bronztábláit, vagy még ennél is szorosabb kapcsolatban kellelt lennie Bertoldóval. Hasolítsuk csak össze a perugiai és a velencei reliefeket Donalello és Bertoldo alkotásaival. A velencei reliefen a kereszt tövében jajgató asszony, * A. Venturi: Storia dcll'Arlo Italiana VI. 507—511. o. - W. p. Bode : Studien über Leonardo da Vinci 55. o.