Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Ybl Ervin: Francesco di Giorgio ismeretlen bronzszobrocskája

különösen az, amelyik karját kétségbeesetten széttárja, valódi Donátello-típus. A. jobbsarokban bánatosan ülő Szent János előképére ismerhetünk a S. Lorenzoszószék reliefjei között a Kálvárián, a Kereáztről való levételen, Az Olajfák hegyén, valamint a Museo Nazionale Kereóxtrefeázítéóén lévő hasonló alakokban. Donatellói szenvedéllyel, mozgalmassággal, merész festőiséggel mintázta Francesco velencei reliefjén a kereszt körül lebegő angyalokat. Ilyeneket láthatunk nemcsak Donatello késői, hanem korai domborművein is, így a nápolyi Brancacci-síremlék Aááuntáján, Péter főapoátoli inegbizatáóán (London, Victoria and Albert8. ábra. Francesco di Giorgio : Aesculap. Drezda, Albertinum. Museum) és a felhőkön trónoló Márián (Boston, Ouincy A. Schaw). Donatellói motívumok a perugiai domborművön az emelvény előtt, a földön ülő alakok. A két szélén álló két alak szintén a firenzei szószéknek a tábla szélén álló szemlélőit juttatják eszünkbe. Ennyi hasonlóság alapján — a kompozíció, a drámai előadás, a reliefstílus és a motívumok között — kétségtelen, hogy a perugiai és a velencei domborművek Donatello és Bertoldo művészetének közvetlen hatása alatt, a quattrocento hetvenes éveinek derekán jöttek létre. A klasszikus szellem ekkor még nem hűtötte le a lelki tartalom melegét, a cselekmény igazságát. Itt alig láthatunk valamit Francesco manierizmusából, amely festészetében már korábban fellépett.