Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Ybl Ervin: Francesco di Giorgio ismeretlen bronzszobrocskája

régi romokat is restaurált.

1 A Wittmann-gyü

j

te

i

nény kis aktja ennek a megelevenedett és újra átélt, de a keresztény lelkiséggel áthatott klasszikus szellemnek újjáéledését fejezi ki. Régebben, mint említettük, Bertoldónak tulajdonították a szobrocskát. De mennyivel nyugalmasabbak, keményebbek Bertoldo férfiaktjai. A firenzei Museo Nazionale Arioiija kivételével mindegyik szinte magabízottan áll lábán biztos 6. ábra. Francesco di Giorgio: Krisztus siratása. Velence, S. Maria, del Carmine. egyensúlyban. Sokkal határozottabb szobrászi szellem hatja át Bertoldo alakjait, míg Francesco szobrain megérezzük, hogy mesterünk festő is volt, aki előszeretettel hívta életre kél dimenzióban a Botticelli és Filippino Lippi stílusával rokon, idegesen törékeny, könnyen lebegő, légies, átszellemült lényeket. Mégsem szabad csodálkozni azon, hogy a már említett domborműveket is i Hartlaub: Op. cit. 96. o.