Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Ybl Ervin: Francesco di Giorgio ismeretlen bronzszobrocskája

ritmusát, előkelő, sokszor manierizmusra hajló beállítását meghatározza. Francesco di Giorgio különös súlyt helyez a kezek kifejező nyelvére Ezt láthatjuk a sienai angyalok beszédes kézmozdulatában, a drezdai Aeóculap rosszul restaurált jobbján, az Uffiziben lévő egyik rajzon és összes festményein. Francesco művészete ebben a tekintetben Leonardo da Vinci alkotásainak művészeti kinyilatkoztatásával hozható párhuzamba. Nem hiába van rokonság a két mester egyénisége és művészete között, mint azt már többször megállapították. De a budapesti szobrocskának nemcsak a maga egészében azonos a szelleme, a stílusa, beállítása Francesco többi alkotásaival, hanem a részletekben is 3. ábra. Francesco di Giorgio: Angyal 4. ábra. Francesco di Giorgio: Angyal. Siena, Székesegyház. Siena, Székesegyház. sok meggyőző hasonlóságot fedezhetünk fel közöttük. Ugyanilyen szabályos arcvonásokat, göndör, dúshajú, szakállas típusokat láthatunk a mester domborművein, különösen a perugiain és a velencein, valamint a drezdai Aeáciilapon. Szinte mindegyiken visszatér a homlok fölött a kissé előreeső, felálló hajcsomó. Testalkat tekintetében a londoni Diácordia-relieíen láthatunk a budapesti szobrocskával rokon aktokat. Állásuk, mozdulatuk is hasonló az utóbbihoz. Mindegyik széles vállú, kissé zömök, jól megtermelt férfi, erős törzzsel, hangsúlyozott idomokkal. A mintázás sommásabb, mint a drezdai, különben jóval nagyobb, kissé már manierista, karcsúbb akton, melynek mellén párhuzamos dudorok vannak egymás