Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Ybl Ervin: Francesco di Giorgio ismeretlen bronzszobrocskája

igazolt bronzangyalait (3. és 4. ábra), a sokat vitatott perugiai, velencei, londoni, párizsi és berlini reliefeket (5—7. ábra), melyek azonban Schubring, Hill és Harllaub 1 bizonyítékai után végérvényesen Francesco művei közé sorolhatók, és a drezdai Albertinum Aeáculapját (8. ábra) használhatjuk fel, a rajzok közül pedig az Ufíiziben találunk két (9. ábra) és a Brerában egy számunkra fontos lapot.

2 Úgy a sienai angyalokat, a drezdai Aeáculapot, mint a reliefeknek és a rajzoknak összehasonlításra alkalmas alakjait a budapesti szobrocskára is annyira jellemző átmeneti egyensúly, előrelépő mozdulat, a külvilággal való közvetlen, pillanatnyi i2. ábra. Francesco di Giorgio : Férfiakt hátulról. Budapest. Dr. Wittmann Ernő gyűjteménye kapcsolat jellemzi. Mindegyiknél a hátsó láb csak hegyével érinti a földet, a jobbláb pedig még nem vette át határozottan a test súlyát A karok a testtől lehetőség szerint elszabadultak és a kezek, meg az ujjak is megelevenednek. Az utóbbiak játékában csendül ki nemes gráciával, vagy észrevehető keresettséggel az a lelki motívum, amely az egész alakon végighullámzik és amely mozdulatának 1 P. ScJiubring : Die Plastik Sienas im Quattrocento 186—193. o. és Francesco di Giorgio (Monatshefte für Kunstwissenschaft 191G. IX. 85. o.) G. F. Hill : Notes on italian medals IX. Francesco di Giorgio and Federigo of Urbino. Burlington Magazine 1910. 143. o. G. F. Hartlaub: Beiträge zu Fr. d. G. Zeitschrift für Bildende Kunst LH. 1916/17. 83-97. o. 2 Lásd reprodukcióikat Hartlaub : Op. cit. 83. és 87. o.