Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GASZTRONÓMIA - Sári Zsolt-T. Bereczki Ibolya: Lekvárfőzés régen és ma

rítenek le, és vékony rudakkal megkezdik a szilvaverést. A levert gyümölcsöt fonott vesszőkosarakba szedik, majd fateknőben többször átmossák, válogatják, és szűrőben lecsepegtetik. A hibás, törött szemekből pálinka lesz, a cefrébe teszik. A többiből rézüstben szilvalekvárt főznek. A szatmári Penyigén, amely szilvájáról híres, a rézüstöket - fedett helyen - vályogból rakott, pelyvás sárral tapasztott katlanba helyezik. Főzés előtt a szilva egy részét összetörik, hogy levet eresszen, és ne ragadjon az üst aljához. így könnyebb megkezdeni a ciberézést. A levet engedett szilvához ezután fokozatosan adják hozzá a többi mennyiséget, amely általában 50-100 kilogramm közötti. Folyamatos, egyenletes tűz mellett, állandó kavarással főzik a szilvát, amíg a héja, a húsa és a magja el nem válik egymástól. Ezután egy rostra szedik a szétfőtt gyümölcsöt, átpaszírozzák rajta, hogy csak a mag maradjon a rosta tetején. Ezt az átdörzsölt levet ciberének hívják, amit visszamernek a tisztára mosott rézüstbe. Újból tüzet raknak a katlanban, az üstre helyezik a lekvárkaLckvárfőzési bemutató és kóstoló a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (DEIM Péter felvétele)