Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Román Árpád: Faanyag-ismereti kiskáté

A kocsányos tölgy levele és makkja A kocsánytalan tölgy levele és makkja hér, gesztje pedig sárgás-barna. A bél sugarai sok-sejtsorosak, a húrmetszeten széles tükröket alkotnak. Az ilyen irányú furnérból mutatós díszítések készíthetők. A felhasználása széleskörű. Előszeretettel alkalmazza a bútor- és épületasztalos ipar, emellett a fűrész- és furnérgyártás egyik fontos alapanyaga, illetve a kádárok legfontosabb fafaja. Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) Hegyvidéki erdeink egyik legfontosabb állományalkotó fafaja. Elsősorban a cserrel, a gyertyánnal és a bükkel alkot állományokat. Magassága a kocsányos tölgyhöz hasonlóan 30-35 méter körül átlagosnak mondható, de magasabb példányai is gyakran előfordulnak. Levele fordítottan tojásdad, a kocsányos tölgyéhez képest kissé fényesebb. A levélválla ék alakú, a levél nyele 2-3 cm. Termése kocsány nélkül áll a rövid hajtás végén, mint ahogy az nevéből is következik. Korábbi latin neve policarpa (sokmagvú), amely arra utal, hogy egy csomóban több makk található. Kérge fiatal korában a kocsányos tölgyéhez hasonlóan fényes, vöröses szürkésbarna, idősebb korban pedig szürkéssé válik és téglalapszerűen pikkelyesen repedezett. A kéreg a két tölgyfaj egyik biztos elkülönítési alapja. Makkoltatásra a termés itt is alkalmas; elég, ha csak a nógrádi, illetve a bakonyi kondákra gondol az ember, amelyek évszázadokig ennek a fajnak a makkjától híztak. Fája nagyon hasonlít a kocsányos tölgy fájához. Szijácsa sárgás-fehér, a kocsányos tölgyénél keskenyebb. Edényei a korai paszta mellett több sorban helyezkednek el. Felhasználása a kocsányos tölgyével azonos, a faipar nem tesz különbséget a két faj alkalmazásában.