Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
MŰHELYTITKOK - Román Árpád: Faanyag-ismereti kiskáté
A csertölgy levele és makkja A tölgyfa húrmetszete (ROMÁN Árpád felvétele) A tölgyféléket a néphitben vallásos tisztelet övezte. Az ókorban a dodonai jóshely öreg tölgyfái lombjának susogása adta a jóslatot a jövőre kíváncsi embereknek. Nemegyszer szent képeket helyeztek törzsére, feltehetően a régi pogány hitvilág természetvallásából adódó tisztelet, másrészt a kora kereszténység idején a tölgyfa Mária-kultusszal való kapcsolata miatt. Csertölgy (Quercus cerris) Habitusában, méreteiben alig különbözik az előbb már ismertetett két nemestölgytől (talán a szűkebb felhasználás miatt ez a megkülönböztetés). A csertölgy a kocsánytalan tölggyel alkot dombvidéken állományt. A levél formája, alakja is hasonló a már leírtakhoz, a különbség az, hogy a cser esetében a levél érdes, a csúcsrügyek környéke pálhalevelekkel védett. Ez az érdesség a szárazabb éghajlat fafajaira jellemző, mint ahogy azt majd a későbbiekben, az ezüsthárs bemutatásánál részletesebben leírom. Fája talán azért mellőzöttebb, mert míg a nemestölgyek fája csersavban szegény, és a csersavtartalom a kérgükben található, addig a csertölgy esetében annak fája is nagyobb mennyiségben tartalmaz csersavat. A faanyagának a téli időszakban is magas a nedvességtartalma, ami egy a fajra jellemző fahibát, fagylécesedést okoz. Az élő szövetben, a szijácsban felhalmozódó víz megfagyva erős hanghatással kísérve elválik, megreped. Ezt a jelenséget József Attila a Holt vidék című versében a következő képpel írta le:
