Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Román Árpád: Faanyag-ismereti kiskáté

Faanyagismereti kiskáté Cikksorozatom előző részeiben a legáltalánosabban elterjedt fenyőfélék jellegzetességeit írtam le. Bár nagyon sok hazai és egzóta fenyőfaj él Magyarországon, a faipar a felhasználás szempontjából az ismertetett fajokat használja elsősorban állományalkotó voltuk miatt. Az első cikkem tematikáját követve a nyitvatermők ismertetése után a zárvatermők bemutatásával folytatom. Talán emlékeznek a két kis versre, melyre visszautalva most a gyűrűslikacsú fák első csoportját, a tölgyeket írom le. Kocsányos tölgy (Quercus robur) Hazánkban elsősorban ártéri és síkvidéki erdőkben, a hegyvidéki tölgyesek alsó övéig állományalkotó. Magassága 30-35 méter. Fiatalkorában gyors növekedésű, ám magassági növekedése a 100-200. év körül teljesen leáll, vastagsági növekedése azonban sokáig tovább folytatódik. Többszáz éves példányai is ismertek. Az öreg példányokhoz gyakran csatolja a néphit híres emberekkel való kapcsolatát, így ismertek például Rákóczi-fák országszerte. Vágásérettségi kora hazánkban 80-100 év körül van. Levele fordítottan tojásdad, karéjos, a levél nyele cimpás, a levél kocsánya nagyon kicsi, szinte nincs is, ezzel ellentétben a magtermése egy hosszú kocsány végén található. Az elnevezését is innen kapta. Kérge fiatal korában sima, szürkés-vöröses barnás, fényes, majd később szürkés, mélyen repedezetté válik. Magas csersavtartalma miatt kérgét a tímárok a bőr cserzésére használták. Külön erre a célra tartottak fenn rövid vágásfordulójú erdőket. Ezeket 10-15 évenként termelték ki. Makkját disznók nevelésére, makkoltatásra használták. A makktermésből következtetéseket tudtak levonni az aratás és a gyümölcs-szüret bőségére vonatkozóan, illetve a bő magtermés a hosszú telet jelezte előre. Fája, mint ahogy azt már a bevezetőben említettem, gyűrűslikacsú és kettős színű gesztű. Nagy és kerek edényei a korai pasztában szabad szemmel is jól felismerhetőek, a késői paszta felé haladva keresztmetszetük csökken, és a bél irányába sugárirányban mutatnak. A sugár- és a húrmetszeten az edények átvágásával a faanyagon apró mélyedések keletkeznek, amelyek a vágás irányától függően változó hosszúságúak. A tölgy fáját rendkívül dekoratívvá teszik. Szijácsa keskeny, sárgás-fe-