Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

AKTUÁLIS - Kemecsi Lajos: Uradalmi prés a Felföldi mezőváros tájegységben

Uradalmi prés a Felföldi mezőváros tájegységben A hagyományos magyar szőlőkultúra eltűnőben, átalakulóban lévő tárgyi emlékei között az egyik legjelentősebb helyet foglalják el a fából készült borsajtók. Vizsgálatuknak kiemelkedő jelentősége van a szőlő- és bortermelés történeti megismerése szempontjából és a táji különbségek megállapításában is. Szőlőkultúránk táji-történeti típusterületeinek felvázolása során a néprajzi kutatás a borkészítés szempontjából préses és préstelen részekre osztotta az ország területét. Présesnek tekintette Vas, Zala, Veszprém és Nyugat-Somogy vidékét, valamint a német telepesek által továbbfejlesztett városi-polgári szőlőterületeket, vagyis Sopron, Pozsony, Buda vidékét. Az ország többi részét, eltekintve a világi és egyházi nagybirtokoktól, az eredendően préstelen területek közé sorolta, ahol a paraszti szőlőgazdaságokban a 18. század végétől kezdtek terjedni a középorsós sajtók régebbi típusai, részben uradalmi, részben német telepes lakosok közvetítésével. Az újabb kutatások alapján úgy tetszik, hogy a prések alkalmazása jelentős mértékben függött a paraszti vagy mezővárosi üzem nagyságától vagy felszereltségétől is. A fából készült borsajtókat a néprajzi szakirodalom szerkezeti, mechanikai elveik különbsége alapján három fő típusba sorolja. A legrégebbi múltra visszatekintő típus az egykarú emelő elve alapján, gerendával és csavarral működő főfás vagy bálványos prés. A borsajtók másik fő típusa a csavar elve alapján működő középorsós sajtó. A harmadik alaptípust az állóorsós sajtók képviselik. Valamennyi típusnak igen változatos táji formái alakultak ki. A Szabadtéri Néprajzi Múr J A près szerkezete zeum 2006-ban megnyílt Fel- (KEMECSI Lajos felvétele)