Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

EZ TÖRTÉNT - Hegyi Füstös Ilona: Gondolatok és tettek

gyatékkal élőket foglalkoztató, fejlesztő intézmények és múzeumok együttműködése során születtek, és formálódtak sikeres programmá. Megismerve az egyedi és egyéni törekvéseket, jobbító szándékú módszereket, kikristályosodott, hogy mindannyian fontosnak tartjuk a múzeumi közeget a fenti probléma megoldásában. Közös célunk, hogy a múzeumokban összesűrűsödő ismeret, a kultúra minél több csatornán eljuthasson azokhoz, akiknek nehézséget okoz a megközelítésük, az információk befogadása. Sikerült esélyt teremtenünk a párbeszédre a kultúraközvetítők és a fogyatékkal élő felhasználók között. A két nap alatt megszólaló előadók, hozzászólók, foglalkozásvezetők vezérgondolatát Márai Sándor szavai így tömörítik: „...Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned..." Október 25., Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre A Csilléry Klára Oktatóközpontban bensőséges hangulat fogadta az érkezőt, hiszen az előtérben a Vakok Speciális Szakiskolájának tanítványai által készített mesterremekek: gyapjú szőttesek, cserépedények, fűzfa kosarak természetes rendben sorakoztak a bemutatkozó kiállításon. A konferenciát Bartolf Zsuzsanna vak népdalénekes üde népdalcsokra nyitotta. Az első előadást Ónodi Ágnes, az óbudai Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának vezetője és Csesznák Éva, a Skanzen oktatási csoportjának vezetője tartotta. 2005-ben közösen indítottunk útjára egy programsorozatot a 18-40 év közötti, középsúlyos értelmi (több esetben halmozottan) fogyatékos fiataloknak, melynek lényege az volt, hogy minden hónapban a naptárhoz kapcsolódó népszokásokkal és tevékenységekkel ismertessük meg őket speciális módon. Ezeknek az alkalmaknak volt elméleti és gyakorlati része is, de rendkívüliségük a módszerekben rejlett. Ahogy Ónodi Ágnes megfogalmazta, „...az emberi lét kritériuma eljutni a misztikumig, az emberfelettiségig. Az értelmileg akadályozott embereknek nem a beszéd a legfontosabb önkifejezési forma...", hiszen sok esetben vagy nem hallják, vagy maguk