Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Bálint János: Kovácsmunkák a népi építészetben

Ácsbárd Ausztriából A romanika elterjedésével az építészek rendszeresen alkalmazzák a különböző kovácsoltvas szerkezeteket a külső és belső terek funkcionális, illetve díszítő elemeként. A gótika építészete, forma- és érzelemvilága megkövetelte és lehetővé tette, hogy a vassal szobrászati színvonalon dolgozzanak a kovácsok. A reneszánsz időszakában már palotákon, nagypolgári épületeken is megjelennek a szakma mestermunkái. Magyarországon a szecesszió robbanásszerű terjedése (többek között Jungfer Gyula munkássága) hozott új és nagy fellendülést a művészi kovácsmunkák elterjedésében, a magyar műszaki kultúra fejlődésében. Már a román korban kialakul a vaspántok lapos, vízszintes formája. A függőleges állású pántok a keretbetétes, esetleg üvegezett ajtók megjelenésekor, a 16. századtól terjednek el. A természetben előforduló indák, virágmotívumok, a margaréta 4-6-8 szirommal, vagy a madár- és más állat-, illetve emberábrázolások gazdagítják a geometrikus ornamentikát. Más mesterségekkel ellentétben a kovácsolt munkáknál a díszítések nem alkalmazkodnak a táji népművészeti formavilághoz, sőt, a nemzeti jelleg is többnyire elhanyagolható, mondhatjuk, hogy internacionális. Az uralkodó stílusok közül, nagy