Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MŰHELYTITKOK - Bálint János: Kovácsmunkák a népi építészetben

Őcsényi vasablak, mádi vasajtó késéssel, a gótika és a reneszánsz jegyei jelennek meg egyes tűzikovács termékeken. A barokk elemek elterjedése is csak későn, erősen átfogalmazott formában, a gyárilag hengerelt vékonyabb (0,5-4 mm) lemezek megjelenése után észlelhető domborított lemezmunkákon (fogógomb, zárcímer stb.). A kovácsszakma lényege, hogy a vörösen izzó (optimálisan 800-1100 °C), képlékeny fémet ütésekkel, hajlítással, csavarással a kívánt formára alakítják. A művészi kidolgozású termékek létrehozására csak azok a mesterek voltak képesek, akik az átlagosnál nagyobb képzelőerővel, szakmai ambícióval rendelkeztek. A kovácsolás munkafolyamata nem pusztán kiváló anyagismeretet feltételezett, kemény fizikai igénybevételt jelentett, hanem nagyfokú koncentrálást, fantáziát, fegyelmet, odafigyelést is megkövetelt. Figyelmetlenség esetén a tűzben kelleténél tovább tartott vas fehér izzásúvá vált („hiccelt" - azaz szikrákat szórt), ami a készterméket rideggé, törékennyé tette. Amennyiben korán vették ki a tűzből az izzó fémet, annak megbomlott a homogenitása, a kovácsolás hatására „leveles" lett, vagy csak egyszerűen