Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Jakab Lászlóné: A Felföldi mezőváros kertjei II.

török időkben volt. Mária Terézia idejében 300 fajtát ismertek, az 1830-as évektől pedig a polgári és parasztkertekbe is eljutottak a legváltozatosabb rózsafajták is. A 18. század végén, a 19. század elején a magyar rózsaneme­sítés Európa-szerte elismert volt, 900 fajtát ismertető katalógust adtak ki, Mühle Árpád temesvári kertész faiskolájából pedig vagonszámra szállítot­tak Európa szinte minden országába oltványokat. A századfordulón rend­szeresen megjelent a „Rózsa Újság" című folyóirat, még német nyelvű ki­adásban is. A hagymás növények döntő többségét csak most ősszel tudjuk majd elül­tetni. A rózsák közé császárkorona (Fritillaria imperalis), az egynyári fol­tokba pedig kalapos nárcisz (Narcissus poeticus), amit Lippay János 1664­ben megjelent könyvében „Fehér öreg virágú narcissus, kinek poharacská­ja veressel prémezett" ír le) és egyszerű, kék virágú jácint kerül. Az árnyé­kosabb, bal oldali háromszögbe hortenziát (Hydrangea macrophylla), páf­rányt (Dryopteris filix-maas) és évelő nefelejcset (Brunnera macrophylla) ültettünk. A tavaszi virágdíszt pedig a sárga nárcisz (Narcissus pseudonar­cissus) és a kék virágú Fürtös gyöngyike (Muscari armeniacum) biztosítja. Jó lenne, ha nemcsak elolvasnák ezt a rövid ismertetést a kertekről, de minél többen látogatnák is a kerteket, hogy gyönyörködjenek Lippay János „veressel prémezett fehér poharacskáiban"! Jakab Lászlóné Spárga hajtató edények (DEIM Péter felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents