Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Jakab Lászlóné: A Felföldi mezőváros kertjei II.

Száz levelű rózsa zán jó. A növény a vágyakozás, a gyöngéd­ség, a szerelem jelképe volt az ókorban, Aphrodité fejére fontak koszorút a virágá­ból, alatta gyakran tartottak lakodalmakat, ünnepélyeket. A germánoknál is a szerelem istennőjének, Frejának a jelképe, és haszná­lata is hasonló, ma is megtalálható minden településen. A középkorban azokat, akik alá menekültek, nem bánthatták. A bíróság, vagy népítélet helye is a hárs hűvösében volt. Fája nagyon puha és laza szerkezetű, fehér, gyakran kissé pirosas, használják kosárnak, kocsikasnak, házfedőnek, faragványnak (a szent szobrok gyakran ebből ké­szültek, ezért régen szentfának, lignum sacrumnak is nevezték), bútornak, gaz­dasági eszközöknek, de készül belőle fogpor, illatos fáklya és rajzoló szén is. Európában a hársfa virágából, leveléből, fájából készített szereket évszá­zadok óta számos betegségben alkalmazzák a népi gyógyászatban. A fák vi­rágait a fürdővízbe tették, hogy enyhítsék a hisztériát, köhögéscsillapító és a nátha kezelésére is jó izzasztó hatása miatt. A gyűjtőutak során sokszor találkoztam Gyöngyösön olyan növénynevek­kel, amit az ország más területein még nem hallottam. Ilyen a menyasz­szonyfátyol, amit Erdélyben kenyérmorzsának, máshol pedig bajnócának, kosárkának hívnak, és a hivatalos neve gyöngyvessző (Spirea x vanhouttei). Ezzel szemben Gyöngyösön a kosárka egynyári növény, ennek a magja na­gyon érdekes formájú. Az idősebbek azt mesélték, hogy ügyesebb kezű em­berek miniatűr figurákat faragtak belőle még. Máshol ezt csodatölcsérnek, vagy estikének (Mirabilis jalapa) ismerik. A házban élő család feje a gyöngyösi Szent Kereszt Társulatnak volt a ve­zetője, és mivel a 20. század elején a templomok díszítésére előszeretettel használták a hortenziát és a páfrányleveleket, ezért a kert sarkában ezek­ből is ültettünk. A tulajdonos személyéhez a másik kapcsolódás az othelló szőlő ültetése a ház elé, hiszen szőlő-és bortermeléssel foglalkozott. A be­mutatási időpont 1914, ebben az időben már a filoxéravész kipusztította az eredeti szőlősök 2/3-át, sőt, a legtöbb helyen az újratelepítés is megtörtént.

Next

/
Thumbnails
Contents