Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsi kocsi

A kocsi kocsi A kocsi eredetének kérdése a legkutatottabb része a közlekedési eszközök témakörének. A jármű magyar eredetét már a 17. században említették, de általánosan ismertté Cornides Dániel 1781-ben, Pozsonyban megjelent munkája alapján lett. S bár a francia enciklopédia a franciák találmányaként mutatja be a személyszállító kocsit (hintái értve alatta!), további kutatások azt igazolták, hogy magyar hatásra alakult a jármű Itáliában, s innen terjedt el Európa távolabbi részeire is. A kutatások szerint a kocsi szó egyike a magyar nyelvből eredő nemzetközi szavaknak. Erre vezethető vissza többek között az angol coach, a francia coche, a német Kutsche, a spanyol coche, az olasz coccio, a svéd kusk, a szlovák koc, a horvát kocis, a lengyel koczi és a cseh koczy szavak eredete. A kocsi szó először 1493-ban szerepel magyar írásos emlékekben, II. Ulászló király számadáskönyveiben, kochy illetve currus kochy alakban. A jármű származási helyeként pedig Kocsot említi a feljegyzés, currifer de Koch. A jármű leírását külföldi utazók emlékezéseiből ismerjük. Freiherr Sigmund von Herberstein osztrák államférfi és történetíró 1518-ban átutazott Magyarországon. Visszaemlékezéseiben leírja az ezen az utazáson megismert közlekedési eszközt. „...Pesttől 10 mérföldnyire egy faluban kocsira szálltunk, amelyet három ló egymás mellett futva húzott, és amelyen ugyanakkor vas egyáltalán nem volt. A kocsissal együtt négy személy jött... ", máshol Herberstein ezt írja: „Magyar kocsira szálltam, amelyet három ló húzott, ... lovakat cseréltünk... Győrtől 5 mérföldnyire Kocs faluban, amelytől a szállítószekerek is a nevüket kapták... ". Herberstein visszaemlékezései mellett más utazók is hasonlóan írták le a kocsit. Ezek szerint a korabeli szekerektől eltérően, gyorsjáratú, könnyű jármű volt, eleinte vasalkatrészek nélkül készítették. Három lovat fogtak be elé, és négy utast szállíthatott poggyászukkal együtt. Jellemzői még, hogy a kocsi favázát fűzfavesszőből fonott kas tölti ki, amely hátul magasabbra emelkedett; nagyobb a hátsó kerék, az oldalaknak lőcsös kitámasztása volt. A Jeremias Schemel augsburgi festő 1568-ban megjelent könyvében szereplő színezett rajz a kocsiról bemutatja, hogy a kocsi derekát vánkosok, gyapjúval töltött zsákok tették kényelmessé.