Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Jakab Lászlóné: A Felföldi mezőváros kertjei I.

tuberosa), rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum), kakukkfű (Thymus vulgaris), hangyabogáncs (Jurinea mollis), tátorján (Crambe tataria), magyar nőszirom (Iris aphylla), ritka és védett hazai orchideafélék, mint a bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), fekete zászpa (Veratrum nigrum), tarka kosbor (Orchis tridentata), gérbics (Linodorum abortivum), piros és fehér madársisak (Cephalonthera rubra, ~ damasonium), vitézkosbor (Orchis militaris), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) és a sallangvirág (Himantoglossum caprinum). Több olyan faj van, ami a mi területünkön is megtalálható, de remélem, hogy a későbbiekben lehetőség lesz arra is, hogy bemutathassuk azokat az évelőket, amelyek Szentendrén nem honosak. A szórványgyümölcsös gyümölcsfái közül az első a Kárpát-medencében honos dió, a középkor óta ismert legjobb hazai tájfajta, a „Milotai". A néphagyomány azt tartja, hogy a legjobb fajtákat a varjak ültetik, mert ezek kedvelik a nagy szemű és könnyen törhető diókat. A milotai fajtát Szatmár megye ősdiósaiból szelektálták. Ültettünk egy „Germesdorfi" és egy „Szomolyai fekete" cseresznyét, mert ezeket szinte mindegyik zempléni gyümölcsösben megtalálhatjuk ma is. A Germesdorfi a Rajna környékéről került a 19. század közepén Magyarországra, Szomolya cseresznyéje viszont tájfajta. A hagyomány szerint az 1880-90-es években Tapolcsányi János nevű gazda szőlőjében regisztrálták először ezt a fajtát, később már Európa-szerte ismert volt, messze földre vitték nemcsak a termését, de az oltványokat is. A frissen történő fogyasztáson kívül nagy szárazanyag-tartalma és kiváló íze miatt cukor nélkül készíthető belőle lekvár. Ma szívesen szedik mélyhűtésre is, hiszen felengedés után megőrzi kitűnő ízét és színét. A belőle készült cseresznyepálinka különlegesen aromás, a Cherry Brandy szomolyai fekete cseresznye, cigánymeggy és sajmeggy préselt, alkohollal tartósított levéből készül. A mandula nem honos Magyarországon, de már korán, a pannóniai részre az ókorban, az Eszaki-Középhegységbe pedig az olaszok közvetítésével a középkorban hozták be, és azóta utak szélén, kiskertekben, gyümölcsösökben is megtalálható. Elterjedt az a nézet, hogy minden talajtípusba ültethető, igénytelen faj, de ez sajnos nem igaz. Megmarad sanyarú körülmények