Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Jakab Lászlóné: A Felföldi mezőváros kertjei I.

között is, de igazán szépen csak mélyrétegű, tápanyagban gazdag földben nő. Egy kissé fagyérzékeny, ezért ma már csak a hazai nemesítésű fajtákat használjuk. Két almafa jelzi, hogy a megye gyümölcsfa-állományáról végzett 1895-ös összeírás szerint kétszer annyi almafa volt a gyümölcsösökben, mint körte. Az egyik Körömvirág a „Sóvári", a másik pedig „Téli aranyparmen", ezeket a fajtákat nemcsak a kiskertekben, de még a nagybirtokokon is szívesen ültették. A körte „Nyári Kármán" ősi fajta, amit magról és gyökérhajtásról is lehet szaporítani. Magas növésű és hosszú életű gyümölcsfa, nevét egy török városról kapta. Pázmány Péter 1636-ban megjelent munkájában említi: „A vad körtvélyből bergamotot, vagy kármánykörtvélyt nem aszal". A 17. és 18. században ezt a fajtát hívták császár körtének is, de később a francia „Fehér vajkörtét" nevezték el így. Kovács József 1860 körül megjelent, gyümölcsfajtákat ismertető könyvében így ír: „Sokan szeretik Kármán körtének nevezni, melynek pedig semmi értelme sincs, holott, ha Kálmán körtének mondjuk, ősi bölcs királyunkra emlékezünk". Ezt a nevet vette át utána Bereczki Máté is, így maradt a köztudatban a hibás név. A hegyvidékeken elengedhetetlen szilvából két fajtát telepítünk még, a Göncről gyűjtött „Lószemű", vagy „Lódobzó" (Prunus italica), amiből főleg pálinkát főztek, és a szintén innen származó „Fehér", ami egy korai érésű sárga héjú változata a lószemű szilvának. A ház sarkánál van az egyetlen olyan gyümölcsfa, amely eredetileg is a keskeny kertben állt, egy „Gönci magyar" kajszi. Ez a környék híres kajszibarackfajtája, amiről 1868-ban tesznek először említést. A kajszibarackfa a 16. század óta Magyarország egyik legkiválóbb árucikke volt, igazi „hungaricum", mert sehol nem volt olyan ízletes („magna et optima" Conrad Gesner 1516-1565) és nagy gyümölcsű, mint ami az Alföldön termett. Zemplén megye gyümölcsöskertjeibe is gyakran ültették, sőt a gönci fajtát itt is szelektálták. Az első írásos dokumentum egy 1667. június 1-i kajszioltvány szállításáról szól az ónodi várkapitány számára.