Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Alabin - T. Bereczki Ibolya: Mád a 19. század közepén - Egy orosz katonatiszt feljegyzései 1849-ből

Mád a 19. század közepén - Egy orosz katonatiszt feljegyzései 1849-ből „Éjszakára ismét Hidasnémetiben, utána Szántón szálltunk meg, majd augusztus 6-a napján (= augusztus 18.) a déli órákban bevonultuk Mád községbe. Mád lakosai, miután megtudták, hogy ugyanazok vagyunk, akik más körülmények között ugyan, de néhány órára már megszálltuk egyszer a falujukat, régi ismerősökként fogadtak bennünket, s jóindulatuk jeléül az egész tisztikart meghívták ebédre, melyet rendkívül eredeti környezetben, a helység legnagyobb borospincéjében rendeztek számunkra. Meg kell jegyeznem, hogy Mád a kitűnő magyar bor egyik fő termőhelye. Lakosait a jómód, több helyen szembetűnő gazdagság jellemzi. E hegyvidéken számos, Mádhoz hasonlóan tiszta és kitűnő rendben tartott városkát találunk, s ezekben nem látni egyetlen szegény embert sem. Itt, úgy tűnik, mindenki vagyonos vagy gazdag. Jólétüket a bortermelés biztosítja. Házaikat kőből építik, többségükben földszintesek, ritkábban emeletesek, tetőfedésre zsindelyt és bádoglemezt használnak, a tető csúcsát rövid póznára szegeit és fából faragott csillaggal díszítik. A házakat kívülről szép fehérre meszelik, s ezzel külön kiemelik az ablakokat védő zsaluk élénkzöld színét. A szőlővel befuttatott házacskák szinte elvesznek a gyümölcsfák, pazar szépségű dió- gesztenye- vagy akácfák sűrű lombjai között. Az utcakertekben versengve pompáznak a szebbnél szebb virágok. A lakóházak belsejét csodálatos tisztaság jellemzi: az ágyakon valóságos dunna- és párnahegyek, melyeket csipkés szélű, kötött és csipkézett, de az ágynál valami furcsa oknál fogva mindig rövidebb terítővel takarnak le. Csipke díszíti a párnahuzatok széleit is. A szobák kellően bútorozva, a falakon díszes keretekben foglalt metszetek, faliórák. A gazdagoknál teljesen európai jellegű, mondhatnánk fényűző berendezést láttunk: szőnyegeket, tükröket, bronzedényeket. A gazdák sok lábasjószágot és szárnyast tartanak, háziállatjaikat - kezdve a jól táplált, formás, erős és rendkívül kitartó lovakkal, a nagy szarvú ökrökkel, az egészen furcsa külsejű, a mieinknél nagyobb, göndörszőrű disznókig és az itt honos nagy testű libákig, melyek pelyhes tolla olyan, mintha megtépázták volna nagyszerűen gondozzák.