Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsigyártás

A rendkívül nagy erőhatásnak kitett ferhéchez kapcsolt hámfákon keresztül húzták a kocsit a lovak. A fentiekben vázlatosan leírt munkafolyamat ebben a sorrendben és teljességében ritkán fordult elő. Mint már jeleztem, egy-egy új kocsi vagy szekér elkészítése rendkívüli feladatnak számított a napi munkák között. A munkaeszközök javítása és a törött alkatrészek pótlása volt lényegében a szokásos feladata a mestereknek. Előfordult az is, hogy a gazda a bognártól megrendelte a kocsi alkatrészeit, de nem vasaltatta be azonnal, hanem akár évekig is tárolta a padláson a kifaragott alkatrészeket. így bukkanhat a gyűjtő napjainkban is több évtizede kifaragott, de vasalatlan kocsikra, amelyeknek teljes elkészítését a kollektivizálás veszélye miatt nem fejezték be. Egy teljesen elkészült kocsi árának körülbelül a 40%-a illette meg a bognárt, a többi a kovácsé. Ez az arány a két világháború közötti időszakban alakult ki. Korábban a famunka adta a többséget. A vasalások terjedése, a kocsik új alkatrészei (például vastengely, vaslőcs) emelték a kovácsmunka értékét. Kocs-i kocsi 1995-ben. (KEMECSI Lajos felvétele)