Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsigyártás

A bognár- és kovácsmesterség esetében is hasonló a szerszámkészlet egységessége. Az eredeti szerszámkészlet alig változott az évszázadok alatt. A legnagyobb átalakulást az új energiaforrások eredményezték. A hagyományos emberi erőt felváltó elektromos áram működteti Karcagi kocsi 2005-ben. a 20. század második felében (T.BERECZKI ibolya felvétele) általánosan a fújtatót, esztergát, fúrót, esetleg a fűrészt. A hagyományos szerszámkészlet több elemét maga a használó, a mester készítette el. A leggyakoribb eset - a mesterség céhes hagyományaira emlékeztetően - idősebb mesterek szerszámainak megvásárlása. Sűrűn fordult elő a házasság útján az elhunyt kovács vagy bognár özvegyénél maradt szerszámok használata is. Az inventáriumok összevetése más területről származókkal igazolja a mesterség eszközkészletének egységességéről írottakat. így például az Alföldről a 19. század első évtizedeiből származó makói vagy ceglédi kerékgyártó-, kollár mesterek hagyatéki leltárai nem tartalmaznak egyedi, a dunántúlitól eltérő szerszámokat. A különböző járműtípusok, illetve elnevezéseik terjesztésében meghatározó szerepet játszottak a középkor óta működő magyar szekérgyártó- és szekeres központok. A létrejött táji típusok és körzetek lényegében egyegy ilyen központhoz köthetők. Kocs község kerékgyártói és szekeresei is a Bécs-Buda közötti forgalmas útvonalon betöltött szerepüknek köszönhetően lettek az európai ismertségre szert tevő jármű névadói. Fontos szerepe volt a magyar, de az európai járműkultúra alakulásában is, a Komárom megyében fekvő Kocs községnek. A kocsi eredetének kérdéséről a következő számunkban olvashatnak. Kemecsi Lajos