Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsigyártás

met megfelelője a régi magyar mértéknek, a hüvelyknek. A sukk hosszának megállapítása az egész országban egységes. A két ököl és a kinyújtott hüvelykujj egymás mellé illesztése adja meg. A sukk hossza pontosításának feltétele a col hossza. Magyarország különböző vidékein 6-féle colt alkalmaztak. A vidékenként eltérő co/-méretek nehezítik az egységes és teljesen pontos járműméretek rendszerének megalkotását. A szekér alkatrészeinek nagy mérete tette célszerűvé a centiméternél nagyobb col, illetve a sukk használatát. A szekér oldalának hosszát sukkban megadni akkor célszerű, ha azt is közöljük, hogy éppen milyen hosszúságú a használatos col. A területen tapasztalható különbség azonban visszavezethető az egyes bognárok életkorára, képzésük, tanulóidejük eltérő voltára. A méretek viszonylagos területi állandóságához hozzájárult a sablonok használata. Ezek a legfontosabb alkatrészek méreteit rögzítve a kerékgyártó számára megkönnyítették egy-egy alkatrész elkészítését. A kivágott fát a kerékgyártó még nyersében kidolgozta, elhasogatta vagy kifűrészelte, és úgy szárította meg. A legkörülményesebb feladattal, a kerék elkészítésével kezdték a munkát. Az agyat korábban lábbal hajtott, újabban elektromos faesztergán munkálták meg. A kerékagy vésése a speciális kerékgyártó eszközben, a küllőzőszékben történt. A következő munkafázis a küllőzés. A küllők formáját sablon után faragták ki: a küllőszárakat oválisra, a küllőfejeket négyszögletesre. A küllők hossza eltérő az első és a hátsó keréknél. Ez vidékenként is változik a kerék méretével együtt. A küllők beverése után a következő feladat a talpalás. Az előmunkálatok során kinagyolt talpat kifaragják. Új kerék készítésénél a ráfhúzás után következett a legnehezebb bognármunka, az agy átfúrása. Azok a kovácsok, akik állandó ^egéd nélkül dolgoztak, ezt a munkát a megrendelő gazda segítségével végezték el. A négy kerék elkészülte után már egyszerűbb a többi alkatrész elkészítése. A magyar nyelvterület különböző vidékein több különböző oldalt használtak. Az oldal alakja sem egységes. Az ívelt kocsioldal elterjedése az egyik jellegzetessége az észak-dunántúli kocsiknak. A kocsi első és hátsó részét általában saroglyák zárják le. A saroglyák készítése is közös bognár- és kovácsmunka. Sablon alapján vágta ki a kerékgyártó a kocsi alvázának többi alkatrészét, illetve a lőcsöket, fenékdeszkákat, a rudat és a hámfákat is.