Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsigyártás

ve dolgoztak az uradalmakban, a falvakban és városokban egyaránt. A céhek megszűnése után a városokban élő önálló mesterek is igyekeztek tartós, évtizedekre szóló munkakapcsolatokat kialakítani egymással. A gazdák általában a kocsit rendszerint a kovácsnál rendelték meg. A mesterek büszkén emlékeztek arra, hogy a több év óta velük dolgoztató gazdák teljesen reájuk bízták a kocsi készítését. Egy-két apró részlet, díszítőelem kapcsán közölték csak elvárásaikat. A kovácsok szívesen dolgoztak összeszokott kerékgyártó társaikkal, mert már ismerték egymás munkájának minőségét. A vásáron vett vagy máshonnan hozott alkatrészeket alaposan ellenőrizték, hogy megfeleljen a minősége. Különösen az idegen helyről származó kerékagy anyagát és kidolgozását vizsgálták. A megrendelő gazda azonban a kész fa alkatrészeket elvihette a bognártól, és a vasalást tetszés szerint más kovácsra is bízhatta. A kovácsmesterség már korán önálló mesterséggé vált. Viszont maga a járműkészítés nem tartozott a kovácsok tevékenységi körébe egészen a járművek fém alkatrészeinek elterjedéséig. A kovácsmunkák közül a szekérvasalás kívánja talán a legtöbb ügyességet, s ezt egyes mesterek - környékükre kiterjedően - szinte művészi színvonalra emelték, táji típusokat állítottak elő. A kereket talpalják legelőször, majd a sínvasat tüzesítve meghajlítják, és melegen húzzák a talpfára. Megvasalták a kerékagyat, fontos feladatuk volt a tengelyek beállítása. A kocsi alkatrészei közül megvasalták a rúdszárnyat, förhécet, hámfákat. Ok gyártották a fellépővasat. A kocsi oldalait, saroglyáit, lőcseit és a rudat borítóvassal vasalták meg, és az elkészült járművet is ők állították össze. A kocsi famunkáját az ország több vidékén is részekre osztották. Ez a felosztás 6-10 egységre bontja a munkafolyamatot. Ennek akkor volt jelentősége, amikor egy kerékgyártónál esetleg több segéd is dolgozott, akik elvégzett munkájuk fejében kapták bérüket. A kis falvakban működő bognárok is ismerték a munkafolyamat részekre bontását, de nem alkalmazták. Műhelyükben esetenként csak 1-2 segéddel dolgoztak. Egy új kocsi famunkájának elkészítése három-négy hétig tartott, s a kovácsmunka is eltartott két ember esetén két hétig. A bognármesterség szakszókincse német eredetű kifejezésekre épül. A méretezésnél az alapvető mértékegység a sukk. Egy sukk 12 col. A col a né-