Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsigyártás

A hazai járműkészítő iparosok tevékenysége a 15. század után európai hírűvé vált, legsikeresebb termékük, a magyar kocsi kifejlesztésével. A bognárok eddig ismert legkorábbi céhe Kassán alakult 1459-ben. A Magyarországon megforduló nyugat-európai utazók elismerően írnak a könnyű és kényelmes utazószekerekről. Az évszázadok során 54 önálló kerékgyártó céh jött létre hazánkban. Az egymást kiegészítő szakmákhoz hasonlóan a jármúkészítő iparosok is több településen közös bognár-kovács céheket hoztak létre a 17. században. A járműgyártó mesterség a 19. század elejéig a céhes ipar szintjén állt. A miskolci, debreceni vagy gyulai egyesült bognár- és kovácscéhek működése az 1830-as évek után már meghaladta az egyedi megrendelések mennyiségét, és a piacra termelést is lehetővé tette. Az egyes városi nagy létszámú céhek vonzáskörzete 30-40 kilométeres volt. A magyar kocsigyártó központok működése nagymértékben alakította a járművek táji körzeteinek rendszerét. A kis településeken működő kocsigyártók nem tömörültek céhbe, és nem csatlakoztak a városi szervezetekhez sem Ez azzal a következménnyel járt, hogy kontárnak minősültek. A feldolgozandó fában bővelkedő vidékeken, a tanult városi kézművesektől távol élő erdélyi, felvidéki, dunántúli falvakban sokkal többen kontárkodtak, mint az alföldi településeken. Az 1900-ban készült összeírás szerint bognársággal 273 községben 3007 családfő foglalkozott háziiparszerűen. A hagyományos kocsigyártó munkát nagy mértékben megváltoztatták a kocsigyárak. A híres, 1784-ben alapított Kölber-féle budapesti, illetve a későbbi váci, szegedi, orosházi, hódmezővásárhelyi kocsigyárakban a bognárés a kovácsmunkát, a kocsi vagy a hintó festését és díszítését is egy helyen végezték. A 19. századi manufakturális kereteken túlnőtt nagyüzemi termelés helyszíne volt a szentendrei kocsigyár az 1950-es években. A járművek „gumis, platós" változatát pedig több üzem, illetve termelőszövetkezet is gyártotta. A paraszti igényeket azonban ezek az ipari jellegű termékek csak a legutóbbi évtizedekben szolgálták ki. Az iparosok a vevőkörzetükben élő parasztsággal közösen alakították napjainkig a járműveket. A polgárosulás következtében megváltozott igények kielégítésére a 19. század második felétől, a gazdagabb parasztréteg számára a járműkészítő mesterek új típusú kocsikat gyártottak, amelyek igényes kivitelükkel gazdáik tekintélyét is kifejezték. Ezek a kényelmes,