Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KÖZÉPPONTBAN - Kemecsi Lajos: Csizmadia céhtábla a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

kent a hazai céhemlékek feltárásának lendülete, a korábbi évtizedekben elvégzett elemzések, összefoglalások rendkívül komoly segítséget adnak számunkra. A történeti Magyarország területéről több, mint 500 céhbehívótáblát ismer a szaktudomány. Többségüket múzeumok gyűjteményeiben találhatjuk. A táblák egy része fémből (rézből, ónból) készült, legtöbbjüket fából faragták. A Felvidéken elsősorban a réz táblák voltak elterjedve. A legnagyobb számban a csizmadiák behívótáblái maradtak fenn, érthetően, hiszen a legtöbb céh is ebből a mesterségből működött hazánkban. Az országszerte elterjedt címerük a csizma volt. A céhbehívótábla a céhszervezet hatalmi jelvényeként működött. A céhmester, mint vezető tisztségviselő ennek a jelvénynek a körbeküldésével hívta össze a céh tagjait a gyűlésekre, rendezvényekre. A céhtagokat különböző okokból hívhatták össze. A rendes negyedéves gyűlések (kántorgyűlések) mellett rendkívüli események miatt is szerveztek összejöveteleket. A tisztségviselők választása, közös ügyek eldöntése éppúgy alkalom volt a céhtábla használatára, mint egy-egy társ halálesete. Egy-egy céhtag, amennyiben saját ügyében kívánta a céh összehívását, külön díjszabás ellenében használhatta a behívótáblát. A céhbehívás „táblajárás" útján zajlott. Ilyenkor a céhmester által elindított táblát a megbízott tisztségviselő (szolgálómester) hordta körbe a céh tagjai között. Előfordult, hogy a mesterek maguk hordták a táblát és az üzenetet körbe, az előre megszabott sorrendben és útvonalon. Ez volt a jellemző az abaúji Gönc mezőváros kézműveseire is. Bodgál Ferenc kutatásai alapján megállapítható, hogy a céhmestertől kiindult táblát a megtisztálkodott és ünnepélyesen felöltözött céhtag vitte el a legközelebb lakó társához. Utóbbi adta tovább, mígnem az összes érdekelt tudomást nem szerzett az üzenet tartalmáról. A tállyai csizmadiák egykori szervezetében is hasonló módon kellett, hogy történjen a táblajáratás szokása. Az épület berendezési szituációjában éppen az üzenet továbbvitelére készülődést mutatjuk be. Nagy jelentősége volt annak, hogy a tábla gyorsan járjon körbe. Különösen a nagy létszámú céhek ezért készítettek több táblát is, és párhuzamosan zajlott a tagok értesítése. Ezért rendelkeztek a debreceni csizmadiák egyszerre hat táblával. Ekkor a helyben dolgozó csizmadiák száma Debre-