Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KÖZÉPPONTBAN - Kemecsi Lajos: Csizmadia céhtábla a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

cenben elérte időszakosan a 750 főt is! A céhtagokat lakóhely szerint osztották csoportokba, ezeket „járásoknak" nevezték. A hatékony működés feltétele volt a tagság sikeres összehívása. Aki elmulasztotta az összejövetelt, komoly büntetésre számíthatott, akárcsak az a mester, aki megtagadta a tábla továbbadását, vagy nem az előírásos módon és tisztelettel hordozta a céhtáblát. Kezdetben az írni-olvasni tudás teljes hiánya a szóbeli üzenet közvetítését igényelte. Erre az időszakra emlékeztetnek a pajzs alakú, a céh címereként értelmezhető táblák, illetve a „bemondótábla" elnevezés. Az írásos üzenet elterjedése miatt a táblák funkciója megváltozott. Ezt a megváltozott funkciót jelezték a szegecselt keresztpántok, ajtócskák, szekrénykék, ahová az üzenetet hordozó leveleket rögzítették. Az üzenet mellé gyakran névsort is mellékeltek, melyre az üzenet hordozói vagy az értesített mesterek megjegyzéseket tettek, (például „Láttam", „Nem mehet", „Nincs hon".) A céhbehívótáblák külön típusába tartoznak a nyeles táblaképek. A Felföldön a nyeles céhbehívó- és hirdetőtáblák voltak a legelterjedtebbek. Ilyenek a debreceniek is, melyek szinte egységesen rézből, kinyitható, keretes, betét nélküli üres ajtócskával voltak felszerelve. A céhbehívótáblák használata széles körben elterjedt hazánkban, mégis felismerhetőek területi jellemzők. Az ismeretlen helyről származó csizmadiatábla egykori használati helyeként elsősorban azok a települések jöhettek számba, ahol nagy létszámú csizmadiacéh működött, és idegen, nyugati „hospesek", „olaszok" is éltek. Az elsősorban magyar jellegű céhnek számító csizmadiamesterség egyik központja volt Debrecen, ahol az egykori céhek behívótábláinak szinte teljes sorozata megmaradt. Szalay Emőke kutatásai alapján tudjuk, hogy a debreceni csizmadiák hat, egy időben készített céhtáblája közül öt darabot a Déri Múzeumban őriznek. Az általunk megvásárolt tábla a hiányzó hatodik csizmadia céhbehívótábla. S bár a Céhkataszter szerint az ország más múzeumában nem őriznek debreceni táblát, a felbukkant tárgy igazolja, hogy hosszú idő után is előkerülhet akár végleg eltűntnek ítélt tárgy is. A csizmadiák céhének Debrecenben 1604-ből ismert az első táblája, és 1808,1816 után, 1862-ben is készítettek újabb darabokat. Utoljára a hatos