T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

zú, bekötött darab, de még van „hegedűhátú" deszkaszék is. A lakóterekben sok kisszéket használtak, 6-7 is volt belőlük. A virágos festésű asztalos bútort csak a menyasszonyi láda képviseli. A viszonylag egyszerű ágyak és sublatok is asztalosműhelyben készültek. Tisztaszoba nincs. A reprezentációs igényt az első szobában magasra vetett ágy és a díszes lakástextília elégíti ki. Szennán hagyományos volt a kendertermelés és fonalkészítés. A faluban több generáción át működött takács - például a Neuhofer-család -, és az asszonyok minden háznál szőttek. A névről ismert szedett szőttes mintákért, -afőszödésös hímért harminc kilométerről is eljártak Szennába. A 19-20. század fordulóján az ágynemű nagy része is kézi szövésű, piros csíkos, ún. küttő párnákból - derékaljakból, dunyhákból - és vánkosokból állt, melyek zömét a helyi takáccsal szövették „vitt fonalból". Ekkortájt azonban már kezdett divatba jönni a kötött csipkés betétű fehér vánkos. A vetett ágy ajtó felől látható végére kétszeles, rövid, szőttes hímű, csipkés szélű „ágyvégre való" lepedő került. Az ágy tetejét újabb divatú piros bécsi kartonlepellel borították be. Az utca felőli ablakra tettek függönyt; ez kétszárnyú volt, és a 19-20. századforduló48. kép. Kerek lapú asztalszék a füstöskonyhában (DEIM Péter felvétele). TÉKA 2005/1- - 49