T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

ján már fehér hímes szőttesből, illetve slingelt fehér kartonból készült. A szoba díszét képezték a cifra tányérok is, a 20. század elején ezek nagy része fődtányér (keménycserép), illetve porcolán (porcelán) volt. A sarokpad fölött 20-24 tányér függött - köztük cimörös is - falba vert szögeken, és helyenként - miként a mi házunkban is - a mestergerenda külső oldalára tálakat akasztották. Nagy becsben tartották a rózsás fali órát, kép vagy házi áldás azonban nem volt. Szőnyeget a régi házakban egyáltalán - a Kossuth u. 23-ban soha - nem használtak. Az ágyakban párosával feküdtek. Mind a Deák-családnál, mind más nagyobb létszámú családoknál a házon kívül is aludtak. Még a legutolsó tulajdonos, Deák Ilona is aludt az istállóban az urával. És volt egy ágy a pitvarban is a hátsó szoba ablaka alatt, abban az öreg házaspár éjszakázott, „régön télön is". Sokan a tornácon tartották a nagyszánkót, és nyári-, illetve pihenőágyként is használták. A„vánkosba való" kisgyermek először teknőbölcsőbe került, majd két-hároméves koráig a talpas vagy - miként a mi házunknál Ilonka - állványos bölcsőben aludt. 49. kép. Letakart tükör a szennai lakóház cán fehér gyolcskendővel - ameBelépve az első szobába, balról a subláda tűnik szembe, két terítővel letakarva. Mögötte a Szennán igen kedvelt, írókával díszített zöld szemeskályha áll, az udvari és utcai fal szögletét sarokpad és asztal foglalja el, a hátsó fal mentén ágyak húzódnak, melyek közül csak a hátsóban alszanak. A szoba közepén Deák Józsefné ravatala látható. Szennán az idősek hidegágyát fehér hímű „halálra való lepüdő"-vQ\ vonták be, rajta két közönséges vászonlepedőbe burkolva feküdt a halott, feje alatt két fehér szedett mintájú vánkossal, arelső szobájában (DEIM Péter felvétele). lyen lyukat vágtak a száj és az orr