T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

tan az azonos vagy hasonló színű fajták: a kadarka között 5-6 tő otelló, 8 tő „portagéza" (portugese, régi oportófajta) és a szlanka. Az eltérő fajták a kipusztult tőkék helyére kerültek. Szlankábó\ (világos vörös) több volt, itt-ott félsorokat is beültettek vele. A fehér táblának nagyjából egyharmadát a decsi szagos (fehér, muskat otonel), a sárfehér, a bajor fehér szőlő és csaszla (fehér Chasselas) alkotta. A csemegeszőlő 2 tő fehér mazsola és 4-5 tő madling (fehér korai csemegeszőlő) - a könnyen hozzáférhető helyekre, a szőlő 59. kép. Prés a szőlőhegyi tanyán aljába, és részben a közlekedő út (DEIM Péter felvétele), mellé került. A pince háta mögött hat, egy sorba ültetett, rózsaszín „kecskecsöcsű" szőlőtő alkot lugast; az őcsényi Bogár-tanyán ma is termő anyatőkéi az emlékezet szerint „200 évesek". Ez a finom szőlő késői érésű, előfordult, hogy csak Mindenszentekkor szedték, fürtjeit télire fölkötözték. A szőlőben sok gyümölcsfa van, fajtáikat, és ültetési helyüket az eredeti állapotoknak megfelelően választottuk meg. A múzeumban ugyanúgy megtalálható a lakóépület mögötti cigánymeggy és pamukalmafa, az árnyékszék fölé hajló diófa, a szőlő aljában a májusi és a fehércseresznyefa, a szőlősorok közt a régifajta magról kelt szőlőbarack, a magvaváló duráncki barack, a pincedomb mögött a hosszú nyakú törökországi körte és az egykori család többi kedvelt fája, akárcsak az igazi őcsényi tanyán. Még virág is van. A kis- és nagykaput összekötő kerítés mögött bordó paraszt mályva, a szoba előtt sokszínű verbéna díszeleg, a lakóépület hátánál rengeteg gyöngyvirág, a pinceboltozat füves rézsűjén pedig sötétkék tavaszi ibolya nő vadon.