T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Szabó Zsuzsanna: Tanulmányúton Tallinnban

Szabadtéri múzeum a tengerparton (T. BERECZKI Ibolya felvétele 1998) akció érzékenyen érintette a közvéleményt, társadalmi felháborodást váltott ki. Az igazgató asszonynak többször kellett a médiákban, vitákban felelnie arra, miért döntöttek így. Végül az emberek elfogadták a múzeum érveit, és a választott megoldást, a múzeum tulajdonában és üzemeltetésében (!) lévő vendéglő pedig újra népszerű, és jelentős bevételt termel. Rend és rendedenség Az észt múzeum munkatársaiban és közönségében gyakran megfogalmazódott a vélemény, hogy szabadtéri kiállításaik - a berendezett épületek azért válnak egy idő után „egyformává" és „unalmassá", mert a házakban természetellenes, életidegen rend uralkodik, amitől az egész miliő halottá válik. Ezt a mesterséges rendet önmagában, funkciótlanul mégsem akarták megtörni. Attól tartottak ugyanis, hogy ha csak egyedileg valósítják meg az átrendezést - mert az egész múzeumra nem akarták kiterjeszteni -, félő, hogy negatív üzenete lenne a választott lakóház származási helyéről való emberek számára (miért pont ők a rendetlenek?). így végül egy olyan élethelyzetet választottak, amelyben a rendetlenség adekvát volt, és nem az igénytelenséget hivatott jelezni. Ez a történelmi pillanat 1944 azon éjszakájához kapcsolódott, amelynek leforgása alatt közel 20 ezer észtet deportáltak Szibériába. Az enteriőr a kapkodva pakolás, a személyes tárgyak közötti eszelős válogatás drámai pillanatát örökítette meg. A kiállítás nagy sikerrel működött egészen addig, amíg egy sajnálatos műszaki hiba miatt az épület le nem égett. Jelenleg folyik az újjáépítés. Párbeszéd Észtországban a szovjet megszállás megszűnése az állam - a felzárkózás és fejlődés egyetemes zálogaként - egyik napról a másikra meg akarta oldani az iskolák számítógépekkel való felszereltetését. Kötelezte az intéz-