T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Szabó Zsuzsanna: Tanulmányúton Tallinnban

ményvezetőket, hogy költségvetésük meghatározott hányadát számítógépes fejlesztésre fordítsák. Az iskolaigazgatók és tanárok hevesen tiltakoztak, mondván még a tetők, ablakok javítására, könyvek vásárlására sincsen elég pénzük. Az esetnek jelentős társadalmi visszhangja volt, mindenki erről beszélt. A múzeum is ki akarta venni részét a vélemény-nyilvánításból, és sajátos módon, egy performance-szal reagált az eseményekre. Két napra alternatív berendezésekkel (például szobabicikli a szabadtűzhely mellett) és élőképekkel (például ügyeit mobiltelefonon bonyolító parasztember) bemutatták, milyen az, ha a 19. századból egyszerre a 21. századba lépünk. Rendkívül szellemes és nagy tömeget vonzó megmozdulás volt, amelyben a múzeum saját dolgozói vettek részt. Boronafalú építmény (T BERECZKI Ibolya felvétele 1998) Hasznosítás Érdekes együttműködés keretében épült meg a múzeum oktatási központjaként is működő falusi iskola. Egy tehetős vállalkozó szeretett volna Tallinnban, exkluzív helyen magángimnáziumot létrehozni. A múzeum tengerparti, nyugalmas fekvése megfelelt céljának, és szerencsés módon rendelkezésre állt szabad, nem kiállításra szánt terület. A múzeum és a vállalkozó a hatályos jogszabályok értelmében úgy tudott megállapodni, hogy a múzeum (az állam) lemond területének egy részéről a vállalkozó javára, amelynek fejében a vállalkozó nem pénzt fizet, hanem saját költségén felépíti a múzeum régóta vágyott falusi iskoláját. A múzeumi iskola és a magángimnázium egyaránt jól működik. A múzeum dolgozóinak gyermekei a szomszédos középiskolát kedvezményes tandíjjal vehetik igénybe. A szovjet időben a múzeum tulajdonába került néhány, a kiállítási terület közelében fekvő telek, rajta városi nyaraló épületekkel, régi villákkal. Akkoriban azzal a céllal adták az ingatlanokat a múzeum tulajdonába,