T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Zentai Tünde: A zádori ház berendezési koncepeiója

jának felirata - „Horvát János 1860" - tájékoztat az építtető személyéről, és az építés idejéről. Az épület a dél-dunántúli talpasház-építés utolsó periódusából származik, a régi gyakorlatnak megfelelően kémény nélkül és szemes kályhával készült. Múzeumi bemutatás A bemutatás célja: a Dráva menti Szigetvidék hagyományos paraszti lakáskultúrájának a megjelenítése, különös tekintettel a talpas-vázas építkezésre, a középkori és kora újkori vonásokat továbbörökítő tüzelőszerkezetekre (füstös konyha, szemes kályha), a faragott keményfa- és az asztalos művű bútor együttélésére, konkrétan a Petőfi utca 1. számú házban lakó család életének és gazdálkodásának fölidézésével. A bemutatás időpontja: 1922. Az időpontot a házban lakó család életéről összegyűjtött részletes emlékanyag és a föllelhető berendezési tárgyak kora alapján határoztam meg. A korábbi periódusokból nem rendelkezünk sem elegendő tárggyal, sem elégséges autentikus információval. Berendezés és családtörténet A múzeumi berendezés családra szabott. Ezzel együtt megörökíti a zádori - a bemutatás idején 6 holdas kisparaszti - hagyományos népi lakáskultúrát és életmódot 1922-ben, amely sok vonásában a 19-20. század fordulóját idézi. A ház az építtető Horváth családtól eltartási egyességgel Takács Mihályra és feleségére, Kerekes Katalinra szállt, majd - lévén gyermektelenek - 1922ben ugyancsak eltartás révén az akkor egygyermekes Gyócsi Ferencék, az épület utolsó zádori tulajdonosai birtokába került. A ház harmadik helyisé-