T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Zentai Tünde: A szennai ház berendezése

Lakáshasználat és tárgyi világ A lakásbelső igen régies. Magas, ún. fennálló bútor soha nem volt benne, se sifon (ruhás szekrény), se tornyos kászli (tálas szekrény). Deák Ilona ruháit haláláig, 1991-ig ládában és sublatb&n - azaz kétfiókos, felnyitható tetejű ládában - tartotta. Sok viszont a keményfa-bútor és a fazekas edény. A hátsó szobában még vörös, mázatlan szemes kályha áll (1915-ig, amikor takaréktűzhelyre cserélték), aminek néhány társa a zselici falvakban az 1930-as évekig fönnmaradt. (E kályha Ebner Sándor cserénfai fényképe alapján, egy eredeti szennai kályhaszem - a 86. 3. 37. leltári számú - beépítésével készült rekonstrukció.) A berendezés diagonális. A vaskos, keményfa sarokpadok a Zselic és Belső-Somogy Kaposvártól délre lévő területén jellegzetes - szakirodalmilag feldolgozatlan - áttört támlájú ülőbútorok közül valók mindkét szobában. A keményfa asztalok egyike oldható kötésekkel összeállított X-lábon áll a hátsó szobában, a másik klasszicista szabású. A konyhában még kerek lapú asztalszék is van. A ruhatárolás részben ácsolt ládában történik. Mind a szobákban, mind a füstös konyhában polcos, bárdolt keményfa fogasok függnek a falon. A székek többsége már esztergált vázú, bekötött darab (köztük egy nagy karos- és egy kis karosszék), de még van „hegedűhátú" szék is. A lakóterekben sok kisszéket használtak, 6-7 is volt belőlük. A virágos festésű asztalos bútort e területeken, és a mi házunkban, csak a menyasszonyi ládák képviselik. A viszonylag egyszerű ágyak és sublatok ugyancsak asztalosműhelyben készültek. A tányérokat és tálakat a falba és a mestergerendába vert szögeken, polcos „fogas"-on, illetve a subláda tetején tárolják, a fazekakat és karikós tepszik&t (cseréptepsiket) a konyha tűzhelyein, a padon és a kemence tetején, a korsókat a földön. A füstös konyhában ekkor még nem volt magas bútor, csak pad, kisszékek és asztalszék, meg fali polcok. Tiszta szoba nincs. Ezt az igényt az első szobában magasra vetett ágy és a művészi dísztextília elégíti ki. Szennán hagyományos a kendertermelés és kenderfeldolgozás. A faluban több generáción át működött takács (például a Neuhofer-család), és az asszonyok minden háznál szőttek. A névről ismert szedett szőttes mintákért, a főszödésös hímért harminc kilométerről is eljártak Szennába. Kelengyébe még a 20. század elején is 24 abroszt, ugyanannyi lepe-