T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Zentai Tünde: A szennai ház berendezése

dőt és törölközőt stb. illett adni. A 19-20. század fordulóján az ágynemű nagy része is kézi szövésű, piros csíkos, ún. küttőpárnákból derékaljakból, dunyhákból - és vánkosokból állt, melyek zömét a helyi takácscsal szövették „vitt fonalból". Ekkortájt kezdődött a r .. , , . , kötött csipkés betétű fehér Attort tamlaju keményfa sarokpad r (DEIM Péter felvétele, 2004) vánkos divatja. A vetett ágy ajtó felől látható végére kétszeles, rövid, szőttes hímű, csipkés szélű „ágyvégre való" lepedő került, amely egyes házaknál megegyezett a hideg ágyra terített díszlepedővel (amit itt nem temettek el a halottal). Az ágy tetejét újabb divatú piros bécsivel (karton) vagy házilag szőtt kékfestő lepellel borították be. Lepedőből azért kellett sok, mert takarónak is használták a dunyha alá; a tok nélküli szőttes dunyhát - meg a ritkább kékfestő dunyhát - és a küttő vánkosokat ugyanis nem mosták. Az utca felőli ablakra tettek függönyt; ez kétszárnyú volt, kékfestőből, piros bécsiből, vagy a 19-20. századfordulótól már fehér hímes szőttesből, illetve slingelt fehér A hátsó szoba keményfa asztala (DEIM Péter felvétele, 2004) Bárdolt keményfa tálas szennából (DEIM Péter felvétele, 2004)