T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Balassa M. Iván: Erdélyben jártam...

Csűr díszített kapuval - Hadadgyőrtelek (BALASSA M. Iván felvétele) kákra nem éppen legalkalmasabb volt az idő. A dermesztő hidegben Furu Árpáddal, a torockói műemlékvédő program vezetőjével csináltuk meg a padló- és falkutatást, vettük tüzetesen szemügyre a tetőszerkezetet. A pitvaros, az ebből nyíló egy-egy lakószobás házban mindkét szobában megtaláltuk az egykori kandalló nyomát, a pitvar hátsó részében pedig a kemence elhelyezkedését rögzíthettük. A ház jelenleg a második épület a lakótelken, és mint megállapítottuk, építésekor is az volt, tehát már ebben az időben is voltak közös udvarok Torockón. Furu Árpád kollegám előzetes tájékozódása szerint a jellegzetes torockói „füles kemencé"-nek Törockószentgyörgyön még létezett egy példánya. Helyszíni szemlénk ezt szerencsére megerősítette, akkor a fotódokumentációját készítettem el, közben felmérése is megtörtént a ma már egy lakatlan, erősen romlófélben lévő házban álló jeles tüzelőberendezésnek. Torockón a kutatás közben jött a hír, hogy a temetőben kibontottak egy padmalyos sírt (a koporsók egy függőleges „aknából" induló üregben vannak). Természetesen azonnal odamentünk, és az általam eddig csak a szakirodalomból ismert sajátos temetkezési módot személyesen volt alkalmam tanulmányozni. A torockói kutatást befejezve a hét közepétől a tanítás kezdődött. Kolozsváron előbb a Babe

Q-Bolyai Egyetem - Transylvania Trust Alapítvány Posztgraduális Műemlékvédelmi Szakképző Tanfolyamán, majd a következő hét elején ugyanezen az egyetemen, de a Magyar Néprajzi és Antropológiai Tanszéken adtam le a Népi építészet tárgyat - a „tömbösített" oktatás minden előnyével és hátrányával, napi 6-8 órában (nem tudom kinek jobb ilyenkor, az oktatónak vagy a hallgatónak?).