T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Balassa M. Iván: Erdélyben jártam...

Hosszabb szünet után július 11-én indultam újra Erdélybe. Ez alkalommal a múzeum nem éppen fiatal, de mindig helytálló Opel Astrájával. Most is több célom volt - először Kolozsvár és a szakmérnökök levizsgáztatása. Ezt követően az erdélyi népi építészeti inventarizációs program „szokásos" éves terepbejárása következett, melyre Szabó Sámuel, a Transylvania Trust Alapítvány munkatársa kísért el. Központunk és szállásunk Szatmárnémetiben volt. Innen jártuk be Szatmár és a szomszédos Szilágy és Máramaros egyes részeit. Bályinkán, Csedregen, Csengerbagoson, Debrenben, Egrin, Erdengelegen, Erendréden, Felsőszoporon, Hadadgyőrtelken, Hadadnádasdon, Kisdobrán, Krasznabélteken, Magyarcsaholyban, Szakaszon, Szilágygörcsönyben, Szilágyszentkirályon, Sződemeteren, Tasnádszilváson, Ujnémeten és Vérvölgyön fényképeztünk, és végeztünk adatfelvételt. Sikerült például Csedregen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kispaládi házának párját megtalálni, Hadadgyőrtelken és -nádasdon a népművészetileg is értékelhető csűrkapukat fényképezni, Szakaszon a már errefelé is ritka egységes pincefalut feltérképezni. Nemcsak a népi építészeti emlékeket kutattam, hanem a festett templomi asztalosmunkákat is. A vizsgált és természetesen fényképekkel dokumentált berendezések közül kiemelkedő az 1760-ban Erszakácsiban készült, a padok, a karzat még a virágos reneszánsz szellemében fogant festéssel vannak díszítve. Árkoson, Debrenben (román), Dobrán, Erkőrösön, az említett Erszakácsiban, Magyarcsaholyon, Szamosdobon jártam, az is A szakaszi pincesor részlete (BALASSA M. Iván felvétele)