T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
Bardócz Éva Magyar játékudvar Tallinnban
Magyar játékudvar Tallinnban Izgalommal teli várakozással és lelkesedéssel készültünk kolléganőmmel. Hegyi Füstös Ilonával, a háromnapos rendezvényre. Vajon az ismeretlen helyen meg tudjuk-e valósítani azt a játszóházat és játékudvart, amit elképzeltünk? Elég érdekes lesz-e balti „rokonainknak" az a néhány egyszerű faeszköz, amiről a tapasztalatlan szem meg sem tudja állapítani, hogy mi? Vajon le tudjuk-e majd küzdeni a játék segítségével a nyelvi nehézségeket? Igyekeztünk olyan készletet összeállítani, amit kicsik, nagyok ma is könnyűszerrel elkészíthetnek, hogy utána tartalmas perceket szerezzenek egymásnak, gyermekeiknek, vagy unokáiknak. Készültünk esőre, szélre, hidegre, melegre, s valamennyi korosztályra, aki megfordulhat egy ilyen alkalommal a múzeumban. Kiket is érdekelt Észtországban a magyar gyermekjáték? A „Gyermekvilág Magyarországon" kiállítás hírére nem csak az észt, hanem az Észtországban élő külföldi és magyar látogatók is szép számmal keresték fel a tallinni múzeumot. A kiállításnak otthont adó iskolaépületben és környékén rendeztük be azokat a játszóhelyeket is, ahol a háromnapos magyar program ideje alatt mindenki egy időre önfeledt szórakozásba kezdhetett. A megnyitó napján megtelt játszani vágyó gyerekekkel, fiatalokkal és idősebbekkel is. Egy Tallinnban élő idős magyar férfi három teljes napot töltött unokájával a múzeumban, hogy megismertesse vele gyermekkora játékait, ő maga pedig nosztalgiából kipróbálhassa azokat. Az iskola tornáca adott helyet a lengőtekének és a térbeli malomnak, az udvar a szabad mozgás helye volt, az iskolatermében pedig olyan játékeszközöket mutattunk be, amik hajdanában a hosszú téli estéken, akár egy tenyérnyi helyen üldögélve is mulatságos időtöltésre serkentették a gyerekeket. A spárgából és egy gombból könnyen elkészíthető brúgattyú, vagy az egyszerű népi hangszer, a zúzoló, a diópörgő, és a dióból készült pici ugró béka remek szórakozást nyújtott. Hogy a kicsik valóságosan átélhessék a magyar gyerekek világát, nem hiányozhatott a ruha sem, amit magukra öltve kipróbálhatták hajdani iskoláink egyszerű tanszereit, a palatáblát és a palavesszőt is.