T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Bíró Friderika-Cseri Miklós: Búcsú K. Csilléry Klárától

A halott a temetésig a lakásban volt felravatalozva. A halottnéző mindig ide belépve tisztelgett a halott előtt, s itt fejezte ki együttérzését az elhunyt rokonainak. Tudjuk, hogy ma már nem temetnek háztól. Gyászba öltöztetett ravatalos szobát is már csak a múzeumokban látni. Nálunk Szentendrén is van egy ház, szobájában felállított ravatallal. Itt nemcsak a halottaslepedőkkel letakart állvány, nemcsak a rajta fekvő, és kendőkkel fedett koporsó jelzi, hogy halott van a házban, nemcsak a koporsó mellett álló székek, rátett kendőkkel, énekes könyvekkel, olvasókkal sejtetik, hogy itt siratok ülnek. Ünnepélyes rendbe állított, fehér terítőkkel letakart székeken gyertyatartók, a két ablak között hímzett fehér kendővel letakart tükör - mind a gyász jelei. Hiszen tudjuk, ha valaki meghalt, a gyász első jeleként megállították az órát, s letakarták a tükröt. Most a mi szívünkben is gyász van, s szívünket gyászkendő takarja. Sokáig nem tudtunk szólni egymáshoz, mikor a gyászhírt meghallottuk. A hosszantartó hallgatás után Róla kezdtünk el beszélgetni. Régi emlékek, újabb történetek bukkantak föl emlékezetünkben, s azt próbáltuk megfogalmazni, hogy mit jelentett nekünk Csilléry Klára. Szinte egyszerre, egyöntetűen azt válaszoltuk: mindenekelőtt tanítónk, tanítómesterünk volt. Egyikünk arra az időre emlékezett, amikor szinte kislányként órákig hallgatta a Néprajzi Múzeumban Klárika előadásait a magyar néprajzról, a népművészetről. Arra a korszakra is gondolt, amikor egyetemi hallgatóként - mondhatni - különórákra járt hozzá, s szívta magába az újabb és újabb ismereteket a paraszti lakáskultúráról, bútortörténetről. Más, a régi néprajzos konferenciák szüneteiben tartott kis előadásokról mesélt, amikor Csilléry Klárát az egyetemi hallgatók körbeállták, s hallgatták az aktuális témáról szóló különvéleményét, vagy éppen magyarázta a néprajzi tárgyak, jelenségek régészeti, művészettörténeti, történeti vonatkozásait. Volt, aki azokról a régi közös utazásokról beszélt, amikor naponta kétszer 40 percet töltöttek a HEV-en Szentendre felé és vissza. A HEV-egyetemen - így nevezték ezt az együttlétet - Klárikát körbeülték, és O mesélt... és mesélt. Az előadásokat hallgatta néprajzos, népművelő, raktári dolgozó, adminisztrátor. Mindannyiunknak együtt és külön-külön is felejthetetlen élményt jelentettek ezek az utazások.