T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Bíró Friderika-Cseri Miklós: Búcsú K. Csilléry Klárától

A múzeumépítés legtöbb áldozatot követelő, emberpróbáló időszakában, az első enteriőrök elkészítésénél, a gyűjtés, a berendezési módszereinek kialakításánál óriási szaktudásával, tárgyismeretével vezette a néprajzi osztályt. Itt mutatkozott meg igazán lényének az a legmeghatározóbb vonása, ami a vele való több, mint 30 éves kapcsolatot számunkra olyan élménnyé, olyan gyümölcsözővé tette: Klárikában a legmagasabb szinten egyesült a tudós és a pedagógus. Kapcsolatunk nyugdíjba vonulását követően is töretlen maradt: szakértőként, konferenciáink előadójaként, kiadványaink szerzőjeként és lektoraként folyamatosan részt vett a múzeum munkájában, volt munkatársaival állandó szakmai, emberi kapcsolatot tartott. Tárgyismeretet, szemléletmódot, tudósi igényességet és etikát éppúgy tanulhattunk Tőle, mint hitet, emberi tartást, amivel betegen is, az utolsó percig töretlenül munkálkodott. Erejét felmérve sorrendet állított fel a még elvégzendő feladatok között. Számára a tudomány olyan volt, mint a levegő, életcél és szórakozás is egyben. Az igazság keresésében nem ismert megalkuvást, saját műveit is állandóan csiszolta, nyilvánosan revideálta. Páratlan műveltsége javait, kutatási eredményeit jó szívvel ajándékozta pályatársainak. Eletünkben biztos pont volt, szakmailag, emberileg egyaránt. Búcsút vennem, El kell mennem E' földről nekem, Fényességben, Dicsőségben Jézusom kebelében Lesz ülőszékem Sátoromat, Hajlékomat Sírba helyezem Földi pályám Már meg megfutván, Célom elértem Amire törekedtem Azt Örömmel elvettem, Mennyországba, Boldogságba, Mert felvitettem