T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Sabján Tibor: Sohajda Mátyás fésűsműhelye

A Wesselényi utcai műhely belseje sei készítették elő. Ezután az átválogatott szarvakat darabolták, a gyűrűs részeket oldalt behasították. Ezután a szarut tűz fölött melegítették, majd kézzel szétnyitották és présbe fogták. A kihűlt szarulemez mindkét oldala durva felületű volt, ezért széles fogazatú sarabolókorongon simára maratták. Válogatás után a szarulapokra sablonnal felkarcolták a kívánt fésűformát (parasztfésű, női fésű, nyeles fésű, tetűfésű stb.), majd körfűrésszel kivágták. Ezután újra csiszolták a darabokat, majd a fogvágó gép segítségével bevagdosták, és kialakították a fogait. A fogvágás után ismét megcsiszolták a fésűt, lesorjázták a fogak éleit és a foghézagok belső széleit. Ezt követte a vizes csiszolás, ami habkőporos vízben forgó posztókorongon történt, majd a fényezés, amelyhez gyantás textilkorongot használtak. A kész fésűket minőség szerint szétválogatták és kötegelték. Sohajda Mátyás a környező vásárokban értékesítette termékeit. A második világháború előtt külföldről is kapott megrendeléseket. Rendszeresen szerepelt a különböző szakmai kiállításokon és kézműves-bemutatókon. Munkáit több kitüntetéssel, szakmai elismeréssel és emléklappal díjazták. Sabján Tibor