T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: A balatoncsicsói présházpince

nek szarufáit a présház szarufáinak végéhez csatlakoztatták. A keleti hosszhomlokzaton eresz védte a présház bejáratát. A szarufák végei itt egy sárgerendán feküdtek, amely a két véghomlokzatból és a harántfalból konzolszerűen kinyúló gerendákon nyugodott. Északon a végfal meghosszabbításaként épült fal zárta le az ereszt. A sárgerenda ugyancsak toldott volt, és a tető súlya alatt meghajlott. Az ereszt hosszanti deszkákkal padlásolták le. A présház födémé igényesen megmunkált tölgyfa gerendákból, és egymást átfedő fenyődeszkákból állt. A szőrös fenyőfa deszkák egy 20. századi felújításkor kerülhettek a présházra, a korábbi födém gyalult széllel díszített deszkáját megtaláltuk a szabadkémény mellett. A szoba síkfödémét a mennyezetet keretező húzott vakolatdísz, és középen rozetta díszítette. A padlás sározásának letakarításakor derült csak ki, hogy a szoba fölötti vakolatdíszes síkfödém az épület építésével egykorú gerendafödém. Az istálló deszkafödéme már csak nyomokban maradt meg. A szobában deszkapadló volt, a többi helyiségben döngölt földpadozat. A présház szobával határos sarkában két egymásba lapolt gerendára épült téglából a szabadkémény füstfogója. Bár a szabadkémény padlástérbe nyúló részének és a kéménypillérnek alátámasztására már a vaskos tölgyfa födémgerenda, illetve arra merőlegesen egy vonóvas szolgált, a sarokra épült kis szabadkéményeknek ez a Balaton-felvidéki présházaknál általánosan elterjedt szerkezete általában nem bizonyult örökéletűnek. Az esetek többségében a két egymásba lapolt gerenda meghajolt a ránehezedő súly alatt, ilyenkor egy gerendával, vagy falazott pillérrel támasztották alá a szabadkéménynek a présházba belógó sarkát. A kéményfej már leomlott, rekonstrukcióját helyi analógiák alapján terveztük meg. A szabadkémény alatt egy katlant és egy rakott sparheltet találtunk romos állapotban, ezeket azonban a présház életének utolsó éveiben készítették, amikor a présház konyhaként is funkcionált. A hátsó hosszfalon korábbi rakott sparhelt sütőjének nyomait lehetett megfigyelni. A szobai szemeskályha fűtőnyílását elfalazva találtuk, a füstterelő rézsűs fali fülkéje azonban megmaradt. Az 1950-es években, amikor Sárffy Gizella kiköltözött a szőlőhegyre, a szobába zománcos asztali sparheltet állítottak, ami főzésre, és téli időszakban fűtésre is szolgált. A szoba egykori szemeskályhájának helyét pontosan kiadta a padló betonnal kiöntött 83x83 cm-es hi-