T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. Csukás Györgyi: A balatoncsicsói présházpince

ányzó darabja a közfal mellett. A szemeskályha számos elemét megtaláltuk a padláson, amelyből a kályha egyértelműen rekonstruálható. A 4 csempe széles szemeskályha falazott padkán állt, alsó részének domborműves csempesorát a nemesleányfalusi fazekasok készítményeként ismert címeralakos, 1795-ös évszámos csempék alkották. Előkerültek a hengeres felső rész párkányelemei, továbbá bábos tornyocskák és tojássor díszes pártázattöredékek is, amelyek alapján a kályha pártázata a nagyvázsonyi Schumacher-ház szobai kályhájáéhoz lehetett hasonló. A szoba ajtaja keretbetétes szárnyú ajtó kovácsoltvas gombbal, szegezett parasztzárral. A barna festés alatt talált szürke festékrétegre volt felírva a házszentelési felirat. A présház kétszárnyú, kétrétegű ajtajának külső felületét bádog borítja. Az ajtó zárja, pántjai és sarkai is azonosak a pinceajtóéval, így valószínűleg az ajtó külső oldalát borító rátétek is ahhoz hasonlók. A pinceajtó elé egy vakolatlan téglafalú, fazsindellyel fedett kis védőépítmény, pincegádor épült, melyen kétszárnyú, kétrétegű ajtót helyeztek el. Emögött nyílik maga a pinceajtó, melynek egyenes záródású nyílását zárköves vakolatszalag keretezi. A kétrétegű pinceajtó külső felületére kúpos fejű cigányszögekkel vannak felerősítve a ferdén futó, 13 cm széles, hornyolt szélű fenyőfa rátétdeszkák, amelyek a két ajtószárnyon hegyére állított, koncentrikusan elhelyezkedő négyzeteket formáznak. A pincegádor feletti tető elbontásakor egyértelművé vált, hogy a fél sátortető eredetileg két, a falból kinyúló gerendakonzolon nyugodott, a téglafalat utólag építették alá. A pinceajtó nyílásában egy kőből rakott és egy tölgyfa gerendából készült lépcsőfok hidalja át a Szobabelső a mennyezet vakolatdíszével