T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Istvánfi Gyula: Makett és valóság

Makett és valóság A makettek többnyire műszaki alkotások - épületek, építmények, együttesek, vagy akár települések, továbbá járművek, vonatok, hajók stb. - leginkább kicsinyített térbeli ábrázolásai. S amint a kiállítás címe mondja, a makett mindig valóságábrázolás, a valóság kedves, megértést segítő, olykor játékos ábrázolása. Több okból készítünk maketteket. A kiállítás plakátja emlékeztet rá, hogy az egyik legeredetibb ok a játék. A játék is a valóság sajátos ábrázolása, a felnőtt élet teremtő mozgalmainak, küzdelmeinek, más szóval a gyermek jövőképének próbálkozása, kézügyességének mozgósításával, csak úgy játékból, de mindig nagyon komolyan. Ez a komoly játék a felnőtt korban is gyakran megmarad mint hobbi vagy hóbort. Ez a hajlam és képesség az oka talán annak, hogy a makett felnőtt komolysággal elkészítve tervezési eszköz is. A kétdimenziós vetületű műszaki ábrázolásoknak ugyanis megértési korlátai vannak. Még a kitanult műszaki ember is a papíron készített tervei után, mintegy ellenőrzésként, háromdimenziós makettet készít önmagának és a bírálók, a munkatársak, a laikusok, az építtetők számára. A makett ugyanis segít a térbeli alkotás gyors megértésében, akár a szakmabeli, akár a laikus számára. így van ez az építészeti tervezés több ezer éves történetében is. A görög paradigma a klaszszikus templomok makettje, terve volt, rajzokat talán nem is készítettek. így volt ez a középkorban is, ismeretesek azok az ábrázolások, amelyeken az építtetők alakját templomok makettjeivel festették le vagy faragták kőbe. Az újkor óta sok épületmakett mint a tervezés egyik dokumentuma maradt az utókorra. A mai építészek is készítenek, készíttetnek maketteket tervezett épületeik hatásos ismertetésére, a térbeli valóság előlegeként. És annak ellenére, hogy a korszerű számítógépes eljárásokkal is lehet épületterveket modellezni a képernyőn, a háromdimenziós makettek nem vesztették el népszerűségüket. * Elhangzott Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Makett és valóság című, időszaki kiállítás megnyitójaként, 2002. április 19-én.