T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Zentai Tünde: A drávacsehi bontás

A fedélszék lebontása után eltávolítottuk a födémről az 5-8 cm vastag polyvás agyagos sártapasztást, majd a födémdeszkákat is beszámoztuk. Az épületnek a padolatlan pajta és a tornác kivételével fölülről borított, tapasztott deszkafödéme volt. A lakórész födémét nagyon igényesen alakították ki: az 1. és a 3. helyiség erőteljes tölgy födémgerendáinak széleit hornyolással díszítették, ugyanilyen hornyolást alkalmaztak az egész lakótér fenyő födémdeszkáinak szélén is. A konyha födémé azonban, ami a szabadkémény megszüntetésekor készült, több részletében különbözött, az itt elszedett keresztgerendák fenyőből készültek, és a deszkák szélei lépcsősen takarták egymást, ún. hágatott födémet alkotva - ellentétben a szobai födémdeszkákkal, amelyek falccal csatlakoztak egymáshoz. Eltérést mutattak a rögzítőszögek is: míg a szobáknál szögletes kovácsoltvas szögeket, a konyhai födémben gyári szögeket alkalmaztak. A tornácot szalmapólyákkal födték, ún. álviklis megoldással. A szalmapólyák kivitelezése is első osztályú munka: a nyolcszögletű viklifákra tekert agyagos szalma tökéletes hengert alkotott. A konyha fölött megtaláltuk a hajdani szabadkémény hátsó kiváltó gerendáját, majd előterének födémében, az ajtó és a 3. harántfal között egy utólag lefedett padlásfeljáró nyílást tártunk föl. E fal másik oldalán a 3., eredetileg kamrahelyiség fölött hasonló nyílást bontottunk ki. További vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy mind a sárgerendák, mind a födémdeszkák végei egybeesnek a falak említett szakaszolásával. Itt jegyzem meg, hogy a bontás ésszerű menetrendje az istállónál kitérőt szenvedett; ugyanis a használaton kívüli helyiségben tizenegy fecskefészek volt repülni még nem tudó fiókákkal, ezért megvártuk, amíg szárnyra kapnak, és az istálló bontását a harmadik hét végére halasztottuk. A födém után a falak bontása következett. A vályogtéglákat egyenként válogatva deponáltuk szállításra. A pajta falában egy olyan vályogot találtunk, melybe 1872 volt mélyen bekarcolva. így tehát a csehi házról két évszám is tájékoztat, 1866 az oromfalon és 1872 a legutolsó épületrészből. A téglák között sok bélyeges darab volt, valamennyi benyomott P A jellel. A betűk jelentését még nem ismerjük. A szájhagyományból és az egyházi iratokból azt viszont tudjuk, hogy Drávacsehi és Drávapalkonya között, Palkonya határában 1837-től téglaégető működött. A falbontás során nagy figyelmet fordítottunk a fal és a fundamentum említett szakaszhatáraira. A pajta falát lebontva nyil-