T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2002 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

Zentai Tünde: A drávacsehi bontás

Évszámos vályog (1872) a pajta falából, a megtaláló, Kalányos József kezében vánvalóvá vált egy olyan állapot, amikor az istálló képezte az épület végét, mert a pajtafal hozzáépítése alatt meszelést találtunk. A többi dilatációban viszont nem volt meszelés, ezért valószínűnek látszik, hogy az épület bár nem egyszerre épült, szakaszai rövid időn belül tervszerűen készültek el, föltehetően a két idézett dátum között. Ez a megállapítás természetesen előzetes, mert az adatok értékelése és a kiegészítő kutatások még folynak. Különösen sokat várunk a régi térképek összehasonlító adataitól. A falak bontása után a fundamentum köveinek kiszedése és kutatása következett. Számos tapasztalat közül megemlítem, hogy az íves, pilléres, mellvédes tornác a házzal együtt készült el, az építés kezdő évében az első, szobakonyha résszel együtt. Ezt a tornácszakaszt - az első és az ötödik tornácpillér felső részén - egy-egy faragott, görbe, végein rudakkal átütött vonófával rögzítették a házfalhoz. A tornác első szakaszának vége a konyha hátsó válaszfalával egybefüggő kő alapon nyugodott. A tornácot aztán a 3. helyiség megépítésekor egy következő, de nagyobb fesztávú boltívvel folytatták, végét a pincegádor és annak oldalára rakott vályogfal határolta.